Már több éve élek aBodensee bajorországi környékén ahhoz, hogy az itteni mindennapokról, hétköznapokról leírjam a szubjektív véleményemet. Az előző cikkemben összefoglaltam mindazokat a pozitívumokat, amik nagyon tetszenek nekem itt a bajor és baden-württembergi részen. Most viszont főként azokat a tapasztalataimat osztom meg veletek, amik valamiért nem nyerték el a tetszésemet itt a Bodensee vidékén. Szerencsére ezekből van a legkevesebb. Természetesen most is, mint mindig, a szöveghez illő képeimmel illusztrálom a beszámolómat.
Akkor vágjunk is bele!
- A legtöbben lakást bérelnek. Keveseknek adatik meg, hogy saját házuk legyen, viszont azok abból is élnek (hogy lakásokat adnak ki jó sok pénzért). Az albérletek nagyon drágák, úgy, hogy aki azt hitte eddig, hogy itt kolbászból van a kerítés, hát elárulom, nagyon nincs, mert az ember fele fizetése az albérletre és a rezsire megy el! (pl. egy 3-szobás – ebben benne van a nappali is – társasházi lakás konyhával, fürdővel, parkolóval együtt, leegyszerűsítve havi 1000 Euro, átszámolva kb. havi 330.000 Ft és ez még egy átlagos albérlet ára itt a tónál, de ehhez még hozzájön a villany, TV, Internet, stb. is).
- A szomszédok sajnos nagyon gyakran cserélődnek (legalábbis a társasházakban). Az emberek köszönnek egymásnak, idegenekre is rámosolyognak, de - egy-két idősebb embertől eltekintve – ritkán állnak meg beszélgetni, tartózkodóak, igazából alig ismerik egymást (érdekes módon, utcán, vagy kint a természetben sokkal közvetlenebbek és barátságosabbak).
- Több mint furcsa, hogy nagyon sokan nem használnak függönyt az ablakokban. Azt mondják azért, mert nincs mit takargatniuk. Ezen oknál fogva, akaratlanul is néha át lehet látni a házaikon..
- A Boden tó körül igen keskenyek az utcák. Mostanában állandóan építkeznek. Ha valaki csak egy kisebb házat épít magának, akkor is nagy darumonstrumokkal dolgoznak a háza mellett.
- A településeken kevés a világítás. Például normális házak mögötti gyalogutakon egyáltalán nincs lámpa! Furcsa, hogy ezen spórolnak.
- A legtöbb németről elmondható, hogy sportosan él, reggel-délben-este is futnak, joggingolnak, sokat kerékpároznak, ugyanakkor sokan ezek közül úgy dohányoznak, mint valami gyárkémény!
Nekem ez egy nagyon furcsa ellentmondás! Ráadásul ilyen szempontból nem figyelnek a másik emberre, mert a buszmegállókban, vendéglőkben is simán rágyújtanak. Na, ezt a szokásukat – én, aki sosem dohányoztam és ezután sem fogok - nagyon nem komálom!
- Kevés kivételtől eltekintve, minden parkolójuk fizetős, ezért mindig kell nálunk legyen valamennyi apró az automatákhoz!
- Gyakran látom, hogy nagyon idős emberek is vezetnek még, akik már olyan öregek, hogy alig tudnak ki-vagy beszállni az autójukba. Nem tartom helyesnek, hogy egy bizonyos kor után is még engedélyezik a vezetést, mert ha olyan lassan tudnak csak mozogni, akkor – kérdem én - autóban ülve, éles helyzetben, hogyan tudnak gyorsan reagálni??
- Ha biciklire ülnek a Bodensee környéki németek,
akkor minden kedvességüket elvesztik, mert úgy viselkednek, mintha rájuk nem vonatkozna a KRESZ, vagy bármilyen szabály. Veszélyesen száguldoznak, nem egyszer volt már, hogy a járdán(!) ütöttek el és még a biciklisnek állt feljebb (például legutóbb Konstanzban, a Bodensee fővárosában).
Az autósokkal ellentétben egyáltalán nem előzékenyek, nem figyelnek oda a többi járműre, vagy a gyalogosokra, türelmetlenek, a zebrán pedig nem szállnak le, így néha igencsak halálra tudnak rémíteni egy-egy autóvezetőt, amikor hirtelen eléjük vágódnak a gyalogátkelőhelyeken! A gyalogosokat nem engedik át maguk előtt. Ha gyalogosként egy gyermek véletlen a kerékpárútra téved, máris hangosan morognak és előfordul, hogy be is szólnak (ilyenkor egyáltalán nem toleránsak!). Sajnos az utódaikat is erre „tanítják”, így a mindenhol vakmerően kerekező gyerekek még veszélyesebbek a közlekedésben ☹
Némelyik felnőtt ráadásul fekvőbiciklikben száguld végig az utakon, el nem tudom képzelni, hogy látnak ki abból a kerekes kenuból, amiben szó szerint szinte háton fekve tekernek!? (a képemen egy álló fekvőbicikli látszik, Lindau főutcáján parkoltak le vele).
- A német szülők a biciklijükhöz csatlakoztatott, ún. kerékpárutánfutóval is repesztenek! Néha még 3 kisgyermeket is beletesznek, vagy állatokat szállítanak benne.
Akik meg mögöttük megyünk, gyakran égnek áll a hajunk, amikor élesen és sebesen bekanyarodnak valahová, s már az élén táncol az a gyerekekkel teli kiskocsi! Ráadásul az autóból, vezetés közben sem látszódnak rendesen, pl. a körforgalmakban…
- Egyáltalán nem jellemző az a köztudatban elterjedt „német szigor”! Még az iskolákban sem! A fiatalok nagyon is szabadjára vannak engedve.
Az autóbuszokon például, az iskolások ordítva beszélgetnek egymással a jármű egyik végéből átkiabálva a másikba, egyáltalán nem zavartatják magukat mások miatt, akik éppen köztük ülnek. Amikor felszállnak a buszra, lökdösődnek, rohannak helyet találni maguknak, mintha nem ültek volna eleget az iskolában! (és ezek nem csak kisiskolások) A táskájukkal foglalják a szabad helyeket és nem állnak fel, ha egy idősebb ember száll fel a buszra (kivéve a kijelölt helyeket, ahova más nem ülhet, csak a babakocsisok, vagy az öregek, de ez nyilván kevés és az itteni buszok amúgy is kicsik) és sajnos közülük is sokan dohányoznak.
Az egyik kedvenc téli ünnepemen, az ún. Narrantreffenen, ami egyfajta télűző fesztivál maskarásokkal, a felvonulók cukorkát és kekszeket osztanak szét a gyermekek között. Sajnos az utóbbi időben azt észleltem, hogy sok gyermek és a szülei csak azért mennek oda, hogy ezeket az édességeket begyűjtsék. Szinte követelve harcolják ki maguknak és van amelyik szó szerint kitépi a jelmezesek kezéből, a szülők pedig – szomorú, de nem szólnak rájuk, hogy ez így már helytelen viselkedés.
- A vasúti sínekből sok van a Boden tó környékén, sajnos a legtöbbjük keresztülmegy a településeken, akár több helyszínen is,
és némelyeknél nagyon oda kell figyelni, mert alig vált át a jelzőlámpa pirosra, alig engedik le a sorompókat, máris jön a vonat!
- Ugyan vannak távolsági buszok és vonatjáratok is, mégis valahogy nem az igazi szerintem, mert kevés távolsági járatot indítanak a hajnali, vagy az esti órákban, inkább csak az iskolásokhoz igazodnak, így a legtöbben autóval járnak dolgozni a Bodensee körül.
- A játszóterekre általánosan jellemző, hogy nagyon kevés játékelemből állnak.
- Nem csak a játszótereken – van felállítva kevés pad, vagy ülő alkalmatosság. Néha ráadásul azt a keveset is olyan helyre rakják ki, aminek semmi értelme, pl. átláthatatlan gazos bokrok, szorosan egymás mellett álló kisebb fák mögé,
ahova meg ténylegesen kellene, ott egy darab sincs.
- A német Gymnasiumokban és Mittelschulékban a legszomorúbb német irodalmat és a legdepisebb filmeket nézetik meg a diákokkal, amiknek még véletlenül sem jó a végkimenetele és általában a szenvedésről szól. A tanárok és egyes diákok azt mondják, ez azért jó, mert ilyenekből tanulhatnak a legtöbbet.
- A Mittelschulekban (egyfajta középiskola, de nem gimi) a tanulókat egyáltalán nem motiválják továbbtanulásra, inkább csak arra, hogy minél hamarabb menjenek el dolgozni. Ezeket az iskolákat tartják a leggyengébbnek itt Németországban, kivéve az ún. „M-Klasset”, akik egy fokkal jobbak és „real” végzettséget kapnak. A magyarral ellentétben, elég bonyolult a bajor iskolarendszer itt a Bodensee környékén is.
- Pizzát, palacsintát a vidámparkokban nem ajánlom kipróbálásra, mert nem tudják normálisan megsütni, gyakran marad nyers és az ízük sem jó (inkább a kolbászkákat válasszátok).
- Őszintén szólva a Bodensee környékén kiállított szobrok is több mint furcsák, na! Általában „rozsdás” anyagú vasból készítik őket és valami amorf vagy groteszk formákba öntik ki, mint ezt az óriás katona szobrot is,
ami egyébként egy kedvelt szálloda teraszát „díszíti” Baden-Württemberg tartományban.
Vagy ez a friedrichshafeni „alkotás” közvetlen a Bodensee partján.
Ennek mondjuk szomorú története van és talán érdekességnek számít, hogy 2000 környékén még Mohácsnál a Duna vizét is megjárta! KLANGSCHIFF (vagyis Hanghajó) a neve és sajnos a balkáni háború ihlette. 40 m hosszú, acél-és fa szerkezetű, alkotója Helmut Lutz. "Békenagykövetként" indult el Friedrichshafenből, érintve a Duna főbb településeit, úgy mint: Beuron, Ulm, Passau, Linz, Bécs, Pozsony, Budapest, Mohács. Friedrichshafen testvérvárosában, Szarajevóban állt meg és maradt egy ideig. A szerb határ közelében "Európa sír" feliratú fát is dobtak róla a vízbe.
Végül a Hanghajót visszahozták Németországba és jelenleg Friedrichshafenben, a léghajók városában horgonyzott le, a tóparton. Úgy tudom, időnként koncerteket adnak rajta.
Amilyen gyönyörű a tó és környéke minden évszakban, annyira nem szép „alkotásokat” választanak ki díszítéseknek a kikötőkbe. Itt egy kollázsra való fotóm belőlük:
Szerintem nem illenek a festői tájba ezek a művek. Tiszta szerencse, hogy jónéhányuk csak egy nyárig áll egy bizonyos helyen, aztán egy vándorkiállítás keretében tovaszállítják őket, mint ezt a szobrot is, ami Wasserburg kikötőjében volt sokáig kiállítva. Néha még víz alá is került.
Ha az alkotások kőből készülnek, akkor is több, mint fura alakokat állítanak piedesztálra, pl. ilyenek vannak a meersburgi kikötőben, „Säule” néven (Peter Lenk alkotás).
Szerény véleményem szerint ez a szoborcsoport nonsense! Meersburg egyébként egy nagyon aranyos és szép városka, de ez a „mű” a kikötőjében nálam kiveri a biztosítékot!
Vagy ott van a Bodensee fővárosának számító Konstanzban levő hölgy szobor – ami még aránylag elfogadható lenne, csak annyi a gond vele, hogy Imperiát formázza, aki egy olasz kurtizán volt. S ha ez még nem lenne elég, Imperia a kezeiben két meztelen alakot: a pápát és a császárt tartogatja…
A félreértések elkerülése végett azért leszögezném, hogy ezen negatív tapasztalataimat leszámítva, az első perctől kezdve, ahogy megláttam, imádom a Boden tavat és környékét, mint ahogy a tó körül élő német emberek java részét is megkedveltem!
A cikkemben szereplő vad kerékpárosokon és nonsense szobrokon kívül ez a vidék (Bodensee Dreiländereck) maga a Paradicsom és páratlanul szép látnivalókat (németül Sehenswürdigkeiten), fantasztikus és egyben maradandó élményeket tartogat az ide utazóknak (többször írtam már róluk útibeszámolókat és még jócskán fogok is), ezért mindenképp érdemes saját magatoknak felfedezni, szóval csak ajánlani tudom a Bodensee német oldalát (is)!!
Ráadásul szerintem, mindenkinek magának érdemes megtapasztalnia egy hely szellemiségét, mert ami nekem esetlegesen nem tetszik, az másnak még bejöhet! Ahogy a mondás is tartja: „Ízlések és pofonok”.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet!
Szerző&képek: Brigitta Kernné Riebel
FONFOS: Ha Te is szereted az utazásokat és a csodálatos helyeket, vagy szívesen megosztanád másokkal is a legjobb Utazási Élményeidet és kedvenc úti fényképeidet, itt a jó lehetőség! Csatlakozz jó hangulatú facebook csoportunkhoz így ezután nem fogsz lemaradni a legjobb élményekről, jó ötleteket meríthetsz, megismerheted öt földrész legjobb kalandjait ! https://www.facebook.com/groups/utazasi.elmenyek.
Facebook Oldalunk
Facebook Csoportunk