Ismét egy bajorországi településről szeretnék mesélni, Wasserburg am Bodensee a neve és tulajdonképpen egy aranyos kis félsziget a Boden tó partján.

  Autóval kb. 5-7 kilométerre található Lindau szigetétől (amit korábban egy képes összefoglalóban már bemutattam nektek). Ha egyszer erre hoz a vándorutatok és a tó körül kirándultok, szerintem érdemes Wasserburgba is ellátogatnotok. Kellemes, nyugodt hely, még a legnagyobb turistaidényben is.   Elég sűrű hajóforgalommal rendelkező, egy hosszú stégből álló kikötője van, ahonnan bármerre tovább hajókázhatunk a tavon (pl. Mainau virágszigetére, a zeppelinek városába, Friedrichshafenbe, vagy éppen Lindauba, de akár a szomszédokhoz, Ausztriába és Svájcba is).

  Hogy egy kis történelmet is vigyek az elbeszélésembe, van itt egy múzeum. A középkorban törvényszéki épület volt, a Fuggerek építették. Ha jól értettem, hajdanán még boszorkányperek is folytak a falai közt. Brrr! Borzongató hely, igaz? Belül mindenképp, mert nem csak a helyi halászatot mutatják be, de a korabeli kínzóeszközöket is… kívül viszont – egyrészt tágasabb – másrészt az első, amit megpillantunk, egy picike temető, aminek a falait a tó felőli részen gyakorta nyaldossa a víz. Közepén áll a St. Georg nevű templom, a tornyán van egy szép festmény, a kapui pedig bárki számára nyitva állnak.

  A környéken több hotel és étterem is épült, de mind közül kiemelkedik a templom és a múzeum környékén található kastély szálloda.

  Mint minden kikötőben (németül Hafen) itt is le lehet sétálni a csupa kavics partra. Ha a víz alacsonyabb, be lehet sétálni akár a híd alá is, melynek a másik oldalán a nyári időszakban körbe lehet járni egy metálból készült óriás hajóroncs szobrot, amit a vízállástól függően időnként jócskán belep a Bodensee. Így vagy úgy, de mindenképp érdekes látvány.

  Ha a kikötőből egyenesen visszasétálunk a közeli parkolóba (elhaladva a Hege-szabadstrand és étkezde mellett), de még nincs kedvünk elhagyni ezt a partszakaszt, akkor a golf pálya, majd a nádas mentén haladva, egy allén keresztül jutunk le a Malerwinkel nevű helyre, ami a festőművészek kedvelt paradicsoma. Mivel én sajnos nem vagyok egy nagy rajztehetség, az erre röpködő sirály sereget egy fagyos januári estén a fényképezőgépemmel örökítettem meg.