Kopaonik megtestesíti mindazt, amiről az átlag síelő csak álmodhat: gyönyörű, hóborította bércek, fenyőgyantától illatozó erdők, hangulatos hegyi „hütték” és modern, liftekkel és hóágyúkkal felszerelt, elérő nehézségi fokozatú sípályák… mindez azonban nem az Alpokban, hanem tőlünk még délebbre, Dél-Szerbia hegyei között terül el.

A Budapesttől autópályán kb. hétórányi autóútra elérhető, Szerbia déli, már-már határmenti régiójában elterülő sírégió fejlesztése a kétezres évek óta töretlenül zajlik. A Dinári-hegységben Kopaonik a szerbek legkedveltebb belföldi síterepe, ezen kívül kétségkívül a legfejlettebb is. A szerb kormány az utóbbi években fáradhatatlanul munkálkodik azon, hogy a tengerszint feletti 1057 és 2017 méteres magasságok között fekvő Kopaonikot az Alpokban fekvő nyugati síparadicsomok szintjére emelje. A 2017 méteres szabadság egyébként a Páncsics-csúcsot, a hegység legmagasabb pontját jelöli. A több mint 900 méteres szintkülönbséget átívelő, összesen 52 kilométer hosszú pályaszakasz részei különböző nehézségi fokozatokra lettek felosztva. A pályák többsége kék, tehát könnyedén teljesíthető besorolást kapott, ahol a kezdők is bátran bontogathatják szárnyaikat, de vannak a haladók számára fenntartott piros jelzésű pályák (19 km), illetve egy magas sítudást igénylő, fekete jelzésű 6 kilométeres szakasz is. A leghosszabb pálya egyébként majdnem négy kilométer hosszú.

A szép környezetben különféle pályaszállások, vendéglátóhelyek, a pályákon pedig felvonók és liftek szolgálják a síelők kényelmét, utóbbiakból szám szerint 26 darab van a környéken. Ezek fele-fele arányban húzó- és ülőliftek, de a tavalyi évben adták át a síterep első kabinos liftjét is (összesen 10 fő fér el benne), amely a völgyben fekvő, Brzece nevű falucskából szállítja fel a csúcsra a síelni vágyó vendégeket. Ha a kabinos lifttel szeretnénk feljutni a hegytetőre, azzal megspórolunk magunknak néhány hajtűkanyart. A pályák többségét folyamatosan hóágyúzzák, ezért történhet meg, hogy földrajzi fekvése ellenére itt a síszezon decembertől egészen április közepéig tart, de az is előfordulhat, hogy még a tavasz végén sem kell szögre akasztanunk a sífelszerelésünket. Aki inkább estefelé szeret csúszkálni, itt az sem fog csalódni, néhány pálya ugyanis sötétben is ki van világítva.

2006-ban a közeli Krcmar síterepét is megnyitották a látogatók előtt. Sajnos ezt a területet a délszláv háborúk és a NATO-bombázások során több bombatalálat is érte, egyes szerkezetek pedig nem robbantak fel, ám aztán szintén valamikor az ezredforduló utáni években a szerb kormány alaposan megtisztíttatta a területet a bombáktól, majd síterületté nyilvánította és megnyitotta a nagyközönség előtt ezt a vidéket is. Itt és Kopaonikban nemcsak a síelés, de a snowboardozás szerelmesei is megtalálják a számításaikat. A környéken több hangulatos szálloda és „hütte” is található, némelyikükben még wellness-részleg is található. De nemcsak a jól felszerelt, modern sípályák, hanem a magasra növő fenyőfa-erdőkkel tarkított lejtők szépsége is varázslatos hangulatot áraszt. Néha szinte el sem tudjuk dönteni, hogy valahol az Alpokban, vagy pedig a Balkán-félsziget szívében járunk-e.

ONLINE SZÁLLÁSKERESŐ OLCSÓTÓL A LUXUSIG:

Booking.com

Készítette: Méhes Judit Képek: Pixabay