Szokatlan alakzatokra lehetünk figyelmesek, ha a Pest megyei Ócsára látogatunk. Nádból készült, felfordított csónakok tucatjai köszöntenek minket az ócsai Öreghegyen – mintha csak az évszázadok hagyták volna itt számunkra. De nem csónakok ezek, hanem különleges pincék, a népi építészet ma is működő remekművei.

A hagyomány szerint a szőlőtermesztés már a XIII. században megvetette lábát Ócsán a Franciaországból idetelepült premontrei szerzetesek jóvoltából. A szőlőtermesztés és borkészítés magával hozta a feldolgozó és tároló építmények megjelenését – ezzel pedig egy különleges pincesor látott napvilágot.

  Felfordított csónakok, megnyúlt szalmakalapok, konttyal lezárt művészi frizura – mindenki mást és mást lát bele az öreghegyi pincék nádtetőinek alakjába. Ma több mint 100 ilyen pince tarkítja az ócsai tájat, amik között akár 300 éves pincére is bukkanhatunk. Nemcsak a nyerges nádtetők elkészítése, hanem a pincék vájása is ősi mesterség, amely szakmák csínját-bínját napjainkban már kevesen ismernek. De mégis hogyan jöttek létre ezek a furcsa építmények?

  A sajátos pincesor megszületését a lösz talaj tette lehetővé. Ez az üledékes, a helyiek által „sárgaföldnek” nevezett kőzet olyan szilárd tud lenni, hogy csákánnyal is nagyobb erőfeszítés szükséges a megmunkálására – éppen ideális egy tartós pince vájásához. A munkálatokat irányító „fúrómesterek” tudása egyedülálló volt, megbecsült tagjai voltak a település lakosságának, neveiket még ma is őrzi a kollektív emlékezet. Az utókor és az felfedezni vágyók szerencséjére munkájuk gyümölcse ma is látható – és szabadon látogatható – az ócsai Öreghegyen.

  Azok számára, akik a szőlőtermesztés és borkészítés múltja iránt érdeklődnek, Ócsa ideális úti cél lehet. A jellegzetes pincesor felfedezése mellett a mini-skanzen jellegű Öregfaluban megismerhetjük a pincefalu hagyományait, és megtekinthetjük az akár 200 éves eszközöket. Az Ócsa Öreghegyi Pincesor Egyesület által szervezett programokon megkóstolhatjuk az itteni borokat, valamint találkozhatunk a pincék tulajdonosaival, akik szintén szívesen mesélnek a nem mindennapi helyszínről.

Szerző: Hommer Anna