Így indul a szilveszter Rómában, egy isteni fekete kagylós, lazacos vacsorával, majd irány a Colosseum. Ünnepekre hangolódva Cimbimmel minden év szilveszterét valahol külföldön töltjük, hogy az új évet utazással kezdjük.

A recept a következő: végy egy piros bugyit, egy tál lencsét, a házigazda étkészletét, és egy üveg Proseccot. A bugyit vedd föl, a tál lencsét öntsd bele egy pénztárcába, a tányérokat és bögréket pedig hajigáld ki az ablakon. A piros bugyit ajándékba kell kapni és másnap ki kell dobni, a pénztárcát ajándékba kell adni, a törött edényeknek meg nem örült volna Signore Giuseppe és a szomszédok.

  Tartva a helyi hagyományokat, délelőtt egy gyors beszerzés a környék fehérnemű boltjaiban, az utcán kirakodóvásár hangulatát idéző piacon, ahol az árukészlet olyan gyorsan cserélődik a tegnapi sál, sapka kesztyűről piros bugyikra és éjszaka pezsgőt kínáló árukészletre, hogy el tudom képzelni: január elsején pápai áldást lehet kapni potom 10 euróért, vagy másnaposság elleni gyógysört egy ropogós ötösét. Megtaláljuk a stílusos fehérneműboltot, ahol hordható darabokat árulnak az alul-felül kapcsos, lyukas, és nem tudom hova mit kell bedugni ördögi csipkés csodák között. Az üzletből egy nem éppen szép vonású idős bácsi egy piros bolyhos huncutsággal távozik.

Nincs szebb, mint egy józan ébredés

Úgy okoskodom, hogy mivel Róma belvárosa tele van folyamatosan feltárandó történelemmel, ezért eleve az óváros rész alatt nem futhat metró, a Vatikán, mint önálló állam nem tervez metrót építeni, így a római városépítészet is kénytelen megkerülni a Vatikánt. Minden, ami vatikáni megálló az egy picit arrébb van a múzeumoktól is és a Szent Péter tértől is, de még így is elérjük Ferenc Pápa áldását a Szent Péter téren. Simán bejutunk a kordonon túlra, és megrögzött ateista barátnőmmel elvegyülünk a tömegben. Senegáli, iraki, ukrajnai, líbiai, afganisztáni, kongói, szudáni, és még sorolhatnám hány nemzet, nép, ember keresi a kiutat és a segítséget mások hatalmi harca, és az elme megháborodása miatt. És függetlenül attól, hogy hiszünk-e vagy sem, a téren egy tudat egyesül. A béke tudata. A kötelező pápai áldás után megkeresük a Piazza Adriana-t az Angyalvár mögött, és megállapítom, hogy ha giccsesebb lenne, nem tetszene, ha egyszerűbb, akkor nem vállalnám föl.

Szerelmem Párizs, de Róma szerethetőbb. És míg a tömeg a főbejárat körül tolong, mi egy kellemeset sétálunk az Angyalvár mögötti parkban. Visszafelé még belefér egy shoppingolás egy igazi „erosramazotti fílinges” boltban, ahol ketten öltöztetik Cimbit, én megfogadom hogy semmit nem veszek, aztán mégis szatyrokkal szabadulok, végül megelégedetten érünk haza a szálláshelyünkre, és teszem meg újévi fogadalmaimat. 

(Részlet a Rajczi Adrienn: Attraversiamo – keljünk át / Olaszország kultúrsznoboknak (részlet) című könyvből. A könyv megrendelhető a www.pillangozsebkonyvek.hu oldalon vagy a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címen)