Miután a thaiföldiek hülyére röhögték magukat, elkezdték kapisgálni, hogy sok turista sok pénzt jelent. Összeült a kupaktanács és 1960-ban gyorsan a híd alatti folyószakaszt Kwai Yai-ra átkeresztelték. Mindenesetre innentől kezdve minden a helyén volt, volt Kwai folyó és volt rajta egy híd. Mindenki boldog volt.

Megkezdődött a néphülyítés. Megjelent az első tízezer butikos, giccsárus, sütödés, főzdés, bugyiárus, gumikacsás, de még mini játékbombás is. Hogy most aztán senki se felejtsen el semmit, minden év végén, a mai napig, megrendeznek egy hétnapos ünnepséget. Ezekben a napokban felelevenítik a múltat és újra lebombáznak mindent. Tűzijáték is van, sőt még „Miss Peace“! verseny is volt egy ideig. A csúcspont.

De térjünk vissza a legendát elindító filmhez.

  Én ezt a mozit kifejezetten utálom. Elismerve a film értékeit, a történelmi igazsága egyenlő a nullával. A történetből szinte semmi sem igaz. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a film az azonos című könyv alapján készült amelyben a híd épségben marad. A regény francia szerzője, Pierre Boulle, életében nem járt Thaiföldön, a fahíd történetét csak hallomásból ismerte.) Tovább megyek, a valós események elferdítve, felforgatva, feltöltve csöpögős hazafias frázisokkal, rasszizmussal. Ami a legjobban zavar, hogy az áldozatul esett ázsiaiakat teljesen említés nélkül hagyja. Pedig lehet ha megemlékeztek volna a közel 100 000 halottról akkor ma nekik is méltó sírhelyek lennének. Mert a mai napig nem sok minden emlékeztet rájuk még Kanchanaburi városban sem. Ők nem voltak emberek, ők nem voltak áldozatok?

   Én tudom, egy játékfilmnek nem kell pontosan a történelmi eseményeket visszaadnia. De annyit el lehet várni egy mozitól, - ha már egy eredeti eseményt dolgoz fel – hogy ne ferdítsen el mindent és ne legyen az alapja egy teljesen téves legendának, amelyet Thaiföldön a mai napig ennek a szellemében ápolnak. Mert amit a film elkezdett torzítani, itt Kanchanaburiban a mai napig változatlanul folytatják tovább és szinte mindenki elhiszi, hogy hiteles történelmi eseményeknek a tanúi.

  Sétálok a katonai temetőben. Katonásan, szépen egymás mellett sorakoznak a sírkövek. Szomorú látvány. 20 éves, 22 éves, 19 éves, 26 éves, és így tovább. Közel 7000 áldozattra emlékeznek meg itt. De hol vannak a romushák eltemetve? Sírjaikat sehol sem találom. Nem lennének emlékezésre méltóak? Hm, hm.

  Hirtelen magyar hangokat hallok. Megfordulok, hoppá, ez Bangkok Charlie és kis csoportja! Bangkok Charlie gyakran jár errefelé. Én személyesen is ismerem, kapcsolatunk több mint 10 éves. Régebben kisegített néhány nagyon jó tanáccsal, azóta rendszeresen kicseréljük gondolatainkat az  interneten keresztül. Ezek az eszmecserék általában abból állnak, hogy én veszekszem vele ő pedig türelmesen eltűri a hülyeségem. Majdnem 20 éve él Bangkokban, kenyerét elsősorban idegenvezetéssel keresi. Tudása Thaiföldről kétségtelen nagyon alapos, én is sokat tanultam tőle. Akit Kanchanaburi érdekel csak ajánlani tudom, hogy csatlakozzon csoportjához. Ezt nem azért mondom mert népszerűsíteni szeretném, Charlienak nincs szüksége az én reklámomra. De legkésőbb, ha megnéztük a misztikus hidat, bejártuk az egyik katonai temetőt, talán az egyik múzeumba is bekukucskáltunk, szóval legkésőbb most felmerül a kérdés, na most hová, merre menjünk. Mert mint már fentebb említettem, sok más itt nincs. Visszamenni Bangkokba talán már késő. Mi lenne egy kellemes, romantikus szálláshellyel a Kwai folyón? Mert már csak azért is érdemes idejönni. Több tucat ilyen hotel létezik errefelé, de a legszebbek, legnyugodtabbak a városon kívül vannak. Megtalálni őket, helyismeret és autó nélkül, nem lesz könnyű. Én is találtam egyszer 3 órás keresés után egyet és annyira beleszerettem, hogy plusz három napot maradtam. Itt aztán lehetett sütni-főzni, finom Chang sört bebombázni, úszni, kajakozni, motorcsónakázni de még pecázni is. A közelben még epret is szedhettünk. Thaiföldön egy ritkaság.

  De a közeli környéken még több nagyon szép látványosság akad. Ha már itt vagyunk kár lenne kihagyni. Mi lenne egy kiruccanás az Erawan nemzeti parkba? A híres vízesésekkel, rögtön hét zuhataggal, a medencékben összegyűlő vízben csobbanással? Thaiföld egyik legszebb nemzeti parkja, autóval a várostól egy köpésre. És különben is, nem akarunk egy kört a legendás vasúttal döcögni? A mai napig megmaradt útszakasz valóban eredeti. Az egyik oldalon a Kwai folyóval, a másik oldalon sziklafalakkal, a félelmet keltő viadukttal. Útközben egy barlangba rejtett templomot meglátogatni? Ki akar minderről lemondani? És akkor a Tigris templomot még nem is említettem meg, tény, kár Kanchanaburit csak egy napra felkeresni.

   A kis magyar turistacsoport közben ebédelni indult, Kanchanaburi híres a konyhájáról is. Én is hátat fordítok Kanchanaburi városnak és megyek tovább. Hátam mögött a legenda, előttem a kínai turisták egy csoportja.

„Sorry, bridge, bridge? Kwai, Kwai? Hol?“

Már a Kwai szó sem helyes. Vigyázzunk mit kérdezünk ha errefelé járunk. A kwai szónak thaiban több jelentése van, attól függően hogy énekeljük. Ökör, pénisz vagy bszdmeg Helyesen Kwae Yai, vagy jobb, ha nem mondunk semmit.

Én szóltam előre.

Szerző&fotók:   Karcsi Amery   https://thaiinfoblog.wordpress.com/a-thaifoldi-eletfilozofia/?frame-nonce=3441186a2d&fbclid=IwAR3n-w3kUqzC3gcsnkXIJ5abYLBzPopAXjts7dEt8LdhzNJ909R4lsGTxBY