A malonyai arborétum Szlovákia legnagyobb botanikus kertje. Alapítása egy magyar főúr Dr. Ambrózy-Migazzi István nevéhez fűződik a 19. századból
A malonyai arborétum Szlovákia legnagyobb botanikus kertje. 67 hektáron terül el a Zsitva folyó völgyében, Taszármalonya (Tesárske Mlyňany) és Barskisfalud (Vieska nad Žitavou) falvak határában, 30 km-re Nyitrától és 10 km-re Aranyosmaróttól. 1892-ben alapította Ambrózy-Migazzi István, enyhén dombos területen 160–204 m tengerszint feletti magasságban. Több mint 2300 fajta idegen származású növény található itt.
Az arborétum alapítójáról
Dr. Ambrózy-Migazzi István 1869. március 5-én született a franciaországi Nizzában, Ambrózy Lajos báró és Erdődy Agáta grófnő gyermekeként. Grófi címét és természet szeretetét is édesanyjától örökölte. Gyermekkorát a Vas megyei Tanán töltötte. Középiskolai tanulmányait Bécsben végezte, majd jogot tanult Bécsben és Budapesten. Már fiatal korában sokat utazott, főleg a mediterrán éghajlatú Dél-Európába, valamint Angliába, Svájcba, de más országokba is. 1892-ben feleségül vette Migazzi Antónia grófnőt, Bars vármegye ispánjának a lányát, s az ő tiszteletére vette fel második vezetéknevét. Ezután felesége birtokára Malonyára költözött, ahol megkezdte az arborétum kiépítését. 1914-ben hazautazott Tanára édesanyja temetésére, és a háború, valamint a trianoni békeszerződés után már soha többé nem tért vissza a szeretett Malonyára, amit időközben Csehszlovákiához csatoltak. Magyarországon birtokot vásárolt: a Kám község határában lévő Jeli Hálásnak nevezett területet. Itt új arborétumot alapított. Ambrózy gróf magas intelligenciájú tudós volt, Európa szerte nagy szaktekintélynek örvendett. 14 nyelven beszélt, többek közt szlovákul is jól tudott. Szlovákiában sosem politizált, életét a kutatásnak és a tudománynak szentelte. Hatalmas összegeket fordított kertészetre és botanikára. Később Budapesten országgyűlési képviselő, majd felsőházi tag volt. Ezenkívül könyveket és tanulmányokat is írt. 1933. augusztus 31-én ragadta el a halál, félbehagyva azt amibe belekezdett. Kívánságára a Jeli arborétum közelében temették el. Kriptáján azt a feliratot olvashatjuk, aminek megvalósítására egész életében törekedett:
„Semper vireo” – azaz „Örökké zöldellek”.
Az arborétum története
Ambrózy-Migazzi István egész életében szerette a botanikát. Migazzi Antóniával kötött házassága révén jutott hozzá a malonyai birtokhoz, amelyhez egy kis gyertyános-tölgyes erdőt is vásárolt Barskisfalud határában. Kastélya köré 40 hektáros parkot ültetett, amit később kibővített 50 hektárra. Célja az volt, hogy meghonosítsa hazánkban az idegen származású növényeket, és bebizonyítsa, hogy a mi körülményeink között is életképesek. A fákat külföldi faiskolákból, elsősorban Németországból, Franciaországból és Angliából hozatta. Az arborétum kiépítésében az elejétől fontos szerepet töltött be Misák József cseh kertész is. Nagy figyelmet fordítottak az örökzöld növényekre, amelyek a a mediterrán térségből, kelet-Ázsiából és Észak-Amerikából származtak. A legnagyobb gondot a megfelelő mikroklíma kialakítása okozta, azaz hogy úgy csoportosítsák az egyes növényeket, hogy azok a lehető legjobban kiegészítsék egymást. Ily módon fokozatosan sikerült akklimatizálniuk az idegen
növényeket. Miután Ambrózy gróf Magyarországra költözött, Misák Józsefre bízta az arborétum gondozását, utasításokat és tanácsokat hagyva neki. Távozása után is gyakran találkoztak Prágában. A későbbiekben is akadt néhány neves kertész, aki gondozta az arborétumot. Persze nem ment mindig minden ilyen simán. Több nehézséggel is szembe kellett nézni, előbb az alapító távozásával, majd a háborúkkal. Már 1914 után csökkenteni kellett az újonnan ültetett növények mennyiségét, a második világháború alatt pedig német katonák voltak elszállásolva a kastélyban, akik az arborétum fáit megerősítési munkálatokra használták, arról nem is beszélve, hogy sokszor az időjárás viszontagságaival is meg kellett küzdeni. A háború után a létesítmény állami kézre került. 1951. május 30-án nyilvánították védett területté, és ezzel egy időben a Szlovák Egyetem Természettudományi Karának lett önálló intézete. 1953-tól a Szlovák Tudományos Akadémiához tartozik, az elmúlt években pedig fokozatosan helyreállították és felújították.
Facebook Oldalunk
Facebook Csoportunk