A kollégiumban vártak bennünket a fiúk és szinte minden napra szerveztek valami programot. Vittek bennünket mindenfelé. Koncerten voltunk a Rathausban (Brahms: Magyar táncok), színházban (hamisítatlan bécsi operettet láttunk, Johann Strauss: Wiener Blut). Jártunk szinte minden fontosabb múzeumban és templomban, így a Kunsthistorisches (Művészettörténeti) múzeumban, a Kapuzinergruftban (császárok temetkezési helye), a Hofburgban, a Rathausban, a Stefansdomban. Moziban is voltunk, megnéztük az akkor slágernek számító Utolsó tangó Párizsban - című filmet, Marlon Brandóval a főszerepben. Ez nagydolog volt, mert itthon akkoriban még nem vetítettek ilyen „pornográf” filmeket. Voltunk a híres bécsi vidámparkban, a Práterban, a Belvedere kastélyban, de megnéztük az egyetemet is. Amikor más program nem volt beültünk a bécsi diákokkal együtt egy igazi bécsi kávéházba vagy egy kellerbe (pince), ahol az egyetem számlájára ettük a sütiket, a grillcsirkét vagy ittuk a kávét, a sört és beszélgettünk. Borozgattunk a Grinzingben, felmentünk a nekünk akkor égig érőnek tűnő TV toronyba.
Sétálgattunk a Kartner strassen vagy a Mariahilfer strassen, shoppingoltunk (még a szót sem ismertük akkortájt). A történethez az is hozzátartozik, hogy a teljes ellátáson, a programok minden költségén túl, még komoly zsebpénzt is kaptunk, 600 shillinget. Akkor 2 forintot ért 1 shilling, tehát 1200 forintot kaptunk, keményvalutában. Ha belego ndolunk, hogy ez 1973, és 1976-ban a kezdő tanári fizetésem havi 1900 forint volt – ez tényleg komoly zsebpénznek számított. Ruhaanyagokat vettem magamnak, emlékszem bordó és sötétkék „dzsörzét”, az akkor nagyon „menő” volt, meg összecsukható esernyőt. Anyunak sötétkék selyemkendőt bécsi látképekkel.
Szabadidőnkben, parkokban sétálgattunk (Burggarten, Volkgarten) „osztrák” fiúkkal ismerkedtünk, kínlódtunk a német nyelvvel, míg a végén a fiúk magyarul köszöntek el tőlünk (jól megszívattak bennünket). Ettük a „rohadt banánt”, akciósan 6 shillingért lehetett túlérett banánt venni – és akkoriban itthon banánt csak karácsony előtt lehetett kapni, sorba kellett érte állni és elérhetetlen volt az ára miatt is. Ott aztán dőzsöltünk. A fiúk kihasználták a szabadságot, eljártak az éjszakába minden olyan helyre, ami a vasfüggöny mögött nem volt: pornó mozi, sztriptíz bár, stb.
Szombaton és vasárnap nem dolgoztunk. Ekkor hosszabb programokon vettünk részt. Egy teljes napot természetesen a schönbrunni kastélyban töltöttünk. Kirándultunk wienerwaldban (bécsi erdők), Hohen Wandban, jártunk Korneuburgban. Klosterneuburgban megnéztük a híres apátság épületeit, majd egy vacsorára voltunk hivatalosak, ahol Alsó – Ausztria kormányzója adott fogadást tiszteletünkre.
47 év távlatából ennyi mindent sikerült előbányászni emlékeimből. Életem első külföldi útja fantasztikus, meghatározó élmény volt. Ez indította el az utazás iránti szenvedélyemet. Mottóm azóta is: „Szeretném bejárni a Földet”
Szerző & fotók: Sutusné Grébel Irén
Facebook Oldalunk
Facebook Csoportunk