Egy  részben turista úttá változott ausztriai építőtábori történet a hetvenes évekből Bécsből, ahol magyar diákok az ottani tudományegyetem vendégszeretetét élvezhették 3 héten keresztül.

   1973. július   Életem első külföldi útja. 20 éves voltam. Másodéves egyetemista. Külföldi építőtáborba jelentkeztem, eredetileg a Szovjetunióba. Szerencsém volt. Kiválasztottak azon 20, ELTE-s hallgató közé, akik Bécsben, az ottani tudományegyetem vendégszeretetét élvezhették 3 héten keresztül. Voltak köztünk jogász és bölcsészhallgatók és jó pár TTK - s, köztük a legjobb barátnőm, kollégiumi szobatársam, Czédy.

---

  Igazából sok köze nem volt az egésznek az itthon megismert nemzetközi építőtáborokhoz. A bécsi tudományegyetem vendégei voltunk. Néhány egyetemista fiú várt (Hannes volt a házigazdánk) ránk a Westbahnhofon, ők viselték gondunkat a 3 hét alatt, ők szervezték a szabadidős programjainkat. Azért dolgoztunk is… lényegében vendégmunkások voltunk napi 8 órában a bécsi városi kertészetnél, mi lányok gyomláltunk, kapáltunk, palántáztunk, a fiúk kerítést mázoltak vagy valamilyen más férfimunkát végeztek - ami éppen időszerű volt - ottani munkások irányításával. Volt köztük egy 56-os magyar is, Galambos volt a vezetékneve. A többiek fiatal osztrák melósok voltak. Egyetemi kollégiumban laktunk, nem messze a Parlament épületétől, a bécsi Józsefvárosban.

---

---

  Teljes ellátást kaptunk. Őszintén szólva, a reggelikre nem emlékszem. Ebédre hideg csomagot kaptunk. Fejenként 3 császárzsömlét - akkor láttam, ettem életemben először – és rengeteg, finomnál finomabb felvágottat, vajat, zöldfélét, gyümölcsöt, sőt üdítőt is hoztak hozzá.

A vacsoránk egy belvárosi étteremben volt, közvetlenül az Operaház háta mögött. Érdekesség, hogy az étterem tulajdonosa egy fiatal magyar „disszidens” házaspár volt. Igyekeztek a kedvünkben járni. Bőséges és változatos meleg menüvacsorát kaptunk, a levesek viszont unalmas, egyforma zacskós levesek voltak, a változatosság a benne úszkáló tészták formájában volt csak.  Reggel 8-ra jártunk dolgozni, villamossal a Ringen, majd át egy Duna hídon. Bérletet kaptunk, ami csak egy bizonyos útvonalra, járatokra volt csak érvényes (kollégium, munkahely, menza vonalán). Ezt azért hangsúlyozom, mert mi azért bepróbálkoztunk vele más útvonalon is - persze le is szállítottak bennünket. Délután 4-ig dolgoztunk.

---

---

---