Az Erzsébet hídon átérve a Duna Menti múzeum előtti Jókai szobor melletti kis parkban pihentünk meg. Innen tovább sétáltunk a városházáig, ami előtt a Klapka szobor áll, megnéztük a Zichy palotát, a színházat és sétánk során több templomba is bekukkantottunk. Az erődrendszer szlovákiai részébe nem tudtunk bemenni, zárva volt.

  Természetesen megkerestük Észak - Komárom legújabb nevezetességét az Európa udvart, amit a történelmi városközponttal három történelmi kapu köt össze: a Szent István, a IV. Béla és a Mária Terézia kapu, míg a Zichy palota belső parkjához a Mátyás kapun át lehet kijutni. Magát az Európa udvart én inkább térnek nevezném. „Európaiságát” az adja, hogy a házak homlokzata a különböző európai országok stílusában készült, jellegzetességük miatt ismertető nélkül is könnyen felismerhető, hogy melyik épület melyik országot ábrázolja. A téren 45 ország - nem sorolom mind fel - köztük: Magyarország, Csehország, Lengyelország, Anglia, Franciaország, Olaszország, de hogy egy – két egzotikusabbat is említsek: Izland, Grönland. A tér házaiban a földszinten kis üzletek, kávézók találhatók. A tér közepén egy régi kút új, működőképes változata került felállításra. A téren van még egy zenei pavilon, ahol koncerteket szoktak tartani és körben a mecénások szobrai láthatók. Sok vitát lehet hallani, olvasni a tér értékeiről vagy éppen értéktelenségéről – nekünk nagyon tetszett.

   A szilveszter estét egy zenés étteremben, a Kocsis vendéglőben töltöttük. Annyira jól éreztük magunkat, hogy egy év múlva visszamentünk Komáromba és újra ott szilvesztereztünk. Ezúttal a nővérem is velünk jött.

   Szilveszter napján megint átmentünk Révkomáromba, de most menetrendszerű busszal. Az előző évitől még abban is különbözött ez a kis kirándulás, hogy a második alkalommal nagyon hideg volt, napközben is mínusz 10 fok, így a révkomáromi városnézést erősen lerövidítettük. Megnéztük az Európa udvart, majd további sétálgatás helyett inkább beültünk melegedni egy kávézóba, ahol a kávén kívül finom süteményeket is ettünk.

Szerző & fotók:  Sutusné Grébel Irén