Főleg karácsonyi időszakban ajánlom, akkor nagyon szép Bregenz városa az ünnepi hangulat miatt.
Az igazság az, hogy fagyin kívül nem igazán szoktunk Ausztriában vásárolgatni (csak kirándulni), elég drága a kínálat. Itt a tó körül jellemző, hogy sok osztrák-svájci Németországba jár át élelmiszert, vagy ruhát vásárolni, míg a németek előszeretettel tankolnak meg Ausztriában. Svájcba viszont minden a lehető legdrágább, így én is csak a Maistrani’s Csokigyárat ajánlom Flawilban, aminek a boltjában aránylag elfogadható áron lehet finom svájci csokit venni.
A Kornmarkt nevű téren és környékén elég sok a látnivaló: múzeumok (Voralberg, Művészetek Háza, ez utóbbi tejüveg színű épület még önmagában is érdekes látványt nyújt, estére még művészi megvilágítást is kap), színház és számos galériájával Bregenz a környék kultúrális központjának számít. Az utca végén van a kis kedvencem, egy kerek kis kápolna (Nepomuk), ahova még érdemes betérni, ha arra jártok. A város szívében nemzeti piac is működik, ha megéheznétek, s természetesen sok étterem, kávéház, cukrászda is van a közelben.

Bregenz bemutatását két olyan hellyel zárnám, amiket mi is csak „nemrég” fedeztünk fel, amikor még nem voltak lezárva a határok és nyugodt szívvel lehetett Ausztriában is kirándulgatni.
2020.07.15-én, egy késő délutáni napon Bregenz modern városrészéből kicsit tovább sétáltunk arra a részére, ahol még a mai napig is áll a 16. századból megmaradt városfal.

Itt található a Martinsturm (Márton torony) is. Igazság szerint zárás előtt értünk oda, bekukkantottunk a mellette álló hideg-rideg templomba is, de aztán a gyerekeimmel kíváncsian a torony felé vettük az irányt. Kérdésünkre, hogy meddig vannak nyitva, azt mondták, hogy 18 óráig (negyed óra múlva lett volna annyi az idő), de ha gondoljuk, még beengednek. Az ilyen kedves invitálásnak nem tudtunk ellenállni, szóval felkaptattunk a fa lépcsőkön, megvettük pár euróért a jegyünket és kezdődhetett a nézelődés.
Egy igen részletes, a környék fürdőkultúráját bemutató kiállítást tekinthettük meg emeletenként. A legérdekesebb mégis az volt, hogy annyira igyekeztek meghagyni az eredeti állapotában az épületet, hogy sok helyen a falat is kihagyták a renoválásból, hogy látszódjon miből és hogyan építkeztek régen, ill. még egyfajta dohos szag is keringett a levegőben.

Egyik sem szegte kedvünket, vidáman kaptattunk egyre feljebb, fényképeztem is sokat a tárlatot és az alattunk elterülő jellegzetes lakóházakat a torony körül, meg persze a Bodensee panorámája sem maradhatott ki a sorból.

Legutoljára sajnos 2020. augusztus 12-én voltunk Ausztriában kirándulni. De akkor legalább sikerült egy olyan új helyet fedeznünk magunknak Bregenz környékén, a Boden tó partján, amit már régen kinéztem. A GoogleMap-en láttam meg korábban az „Old Root Tree” kifejezést, s meglepődtem, hogy Bregenzhez kötik, mert nem hallottam, nem olvastam még róla sohasem. Szóval elkezdtem kutatni a neten több info után, s nagyjából behatároltam a térképen is, hogy hol lehet. Aztán elindultunk megkeresni és ide jutottunk: Austria, 6900 Bregenz, Strandweg, Fortführung der Achsiedlungsstraße - ennek az utcának a folytatásában találtuk meg az Alter Wurzelbaum-ot (így hívják eredetileg). Fizetős parkolási lehetőség van a közelben, egy Kiosk után (ami már nem volt nyitva) pedig végig lehet sétálni a kiépített gyalogúton az erdő mellett (ami természetvédelmi terület).
Képzeljétek el, hogy ez egy 100-150 éves fűzfa! (a mi, hasonló korú, pécsi mandulafánk jutott róla eszembe és rögtön a szívembe zártam, mert nagyon szeretem a fákat!). Érdekes gyökere van, lyukas, ha nem túl magas a víz, át lehet alatta(!) mászni, mászkálni. Amikor mi odaértünk, éppen valami TV felvétel zajlott, azt vették fel, ahogy egy hölgy dobol a fa törzsében..
A fa egy kis vékony földnyelven áll, mindkét oldalát a Bodensee tó adja, mindkét parton jó pár ember süttette magát a napon, vagy éppen sütögetett a kijelölt helyeken, úszkált a tóban, kocogott, biciklizett, stb. Elsőre azt hittem, ez egy elhagyatott természetvédelmi terület (Bregenzer Buch), ehelyett olyan sok ember gyűlt össze a parton, hogy még a rendőrök is kijöttek (már akkor is), hogy szétoszlassák őket a korona veszély miatt.
Szerintem ez a rész már nagyon közel van Svájchoz és a Rajna befolyáshoz, de arra már nem volt időnk elsétálni.
Visszatérve a mi kis fánkra, a Wurzelbaum javarészt körbejárható, ha éppen nem túl magas a vízállás. Sok vastagabb rönk van a környezetében, amin megpihenhetünk, hogy hallgassuk a víz hullámzását. Este még fantasztikusabb a környék, ahogy a naplemente színei vöröses-narancssárgára festik az eget...

Lassan 1 éve lesz már annak, hogy Ausztriában, bármerre is kirándultunk (az elmúlt időszakban már csak átutazóban érintettük). Nagyon hiányoznak a tóparti sétáink Bregenzben! Addig is, amíg vissza nem áll minden a normális kerékvágásba, gyűjtögetem a kirándulás ötleteket, hogy mit érdemes még felkeresni. Kis is néztem már egy pár új helyet, ahol még nem jártunk, úgy mint: Hohenbregenz-vár a Gebhardsbergen, ill. St. Gallus temploma és Villa Raczynski. Legközelebb ezek kerülnek majd sorra Bregenzben és környékén.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet!
Szerző&Képek: Kernné Riebel Brigitta
Facebook Oldalunk
Facebook Csoportunk