Orlandoban adná magát, hogy Disneyland meg Universal Studios, de a mi programunkba ez sajnos nem fért bele. Eljátszottunk a gondolattal, de mikor láttuk, hogy többnapos jegyek vannak, hosszú várakozással, mi ezt passzoltuk, mert elég sok más dolgot is lehet csinálni a városban és a környékén.

   Az első napon rögtön a Kennedy Space Center felé vettük az irányt. Én ezzel úgy voltam, hogy ez “fiús program”, tuti nem töltünk itt sok időt. Ez persze nem így lett. Még engem is magával ragadott a hely szelleme, így természetesen az egész napot itt töltöttük.
2017-ben jártunk itt, akkor fejenként 50 USD volt a belépőjegy.
  A jegyet a helyszínen vettük meg kb. 3 perc alatt, úgy hogy elég sokan voltak. A hagyományos pénztárak mellett ugyanis nagy kijelzővel ellátott automaták is sorakoznak, a jegy kiválasztása egyértelmű és a fizetés is könnyen megy bankkártyával. Miután bejutottunk, megpihentünk picit a pár órás autóút után. Próbáltuk kideríteni, merre menjünk, mit csináljunk. Hamar megtaláltuk a megállót, ahonnan buszok visznek körbe. Akkor még nem tudtuk, hogy innen minden helyszín egymás után fog következni, nem kell kóborolni és keresgélni semmit. A busz ráadásul nem csak transzferként üzemelt, hanem a sofőr az idegenvezető szerepét is betöltötte.

Az első megálló rakéta összeszerelő üzem és kilövő állomás. Ez buszos helyszín, ahol sajnos nem lehet kiszállni, de a buszról meg lehet nézni a kilövő állomásokat, a gépeket, amelyekkel mozgatják a rakétákat. 

A következő állomás az Apollo és Saturn kiállítás. Ennyi rakétát, holdjárót, kőzetmintát, ruhát, kapszulát maximum csak a tévében láttunk. Az eredeti irányító központot megmentették és itt állították ki. Van egy kb. 10 perces vetítés is, ami a legelső Apollo kilövésének anyagát dolgozza fel. A kilövéskor még az ülőhelyek is remegnek. Nagyon jó élmény!
A harmadik állomás: Atlantis. Ez az helyszín nincs messze a bejárattól, ide érkeznek vissza a buszok. A tárlat előtt van egy rövid vetítés az Atlantis történetéről.

Minden nagyon modern, nagyon interaktív, sok mindent ki lehet próbálni. Szóval ez lazán egy egész napos program, de inkább kettő (van ilyen belépő is). Aki ide készül (majd ha újra lehet), úgy tervezzen! És ismétlem: nem, nem csak a pasik élvezik … :

Következő napra Daytona Beach-et választottuk.

  Az 1920-as évek óta a világ leghíresebb tengerpartjaként említik. Ez ki is van írva egyébként. Évente több mint 8 millió turista látogat el ide. Én nem tudom, hogy valóban ez-e a leghíresebb, de az biztos, hogy itt maradt tátva másodszor is a szánk a tengerpartot nézve. Ilyen széles, homokos tengerpartot még elképzelni is nehezen lehet, nemhogy a saját szemünkkel látni. A homok sima és kemény, így itt is voltak autó- és motorversenyek. 1959-ben aztán felépítették a Daytona International Speedway-t, ahol most zajlanak az ilyen típusú versenyek, de autók most is közlekedhetnek a parton (ez is ilyen “leg” élmény).

  Szóval tátott szájjal néztük a vizet, próbáltuk megemészteni a látottakat, de közben beszélgettünk a NASCAR-ról is, és bár nem szerepelt a programtervünkben, végül persze az lett, hogy kerestünk gyorsan wifit, megnéztük mikor van túravezetés és gyakorlatilag azonnal el kellett indulnunk, hogy odaérjünk.  Utolsó másodpercben sikerült, szerencsére megvárt minket a csoport, így végül ez sem maradt ki. Ez egy kb. 30 perces túra. Megmutatják a pálya legfontosabb részeit, és a rajongói zónában is ki lehet szállni. Az idegenvezető egész idő alatt érdekességeket mesél. A túra alatt amatőrök gyakoroltak a pályán, ami hozzátett mind a vizuális, mind az audió élményhez, ahogy ott köröztek. A túra után a hírességek csarnokába mentünk. Nem tudtunk, hogy a múzeumba is bejutunk, így ez meglepetés volt.
A NASA és ez a NASCAR kiállítás is csúcs! Aki arra jár és érdeklődik az ilyen típusú programok iránt, semmiképp se hagyja ki!

  Visszafelé, hogy azért Orlando-ból is lássunk valamit, a Lake Eola felé vettük az irányt. Ez egy elég nagy tó, mely a belváros közvetlen szomszédságában fekszik. Felhőkarcolók között egy tó hattyúkkal, kacsákkal, teknősökkel, rengeteg mókussal, szabadtéri színpaddal és olyan tiszta nyilvános wc-vel, amilyet még soha nem láttam. (Még ventilátor is volt a mosdóban!) Nagyon jó, hogy még a városokban is ilyen sok zöld terület van!

  A szálloda ablakából látni lehet a híres outletet. Gondoltuk, ha már itt vagyunk és mindenki szerint olyan jó móka ez, akkor mi sem hagyjuk ki, pláne, hogy gyakorlatilag az utca túloldalán van. De itt Amerikában a távolságokat kicsit másképp mérik, így végülis autóval mentünk oda. De mi nem vásároltuk össze magunkat, sőt akkor igazából nem is értettük, hogy mitől annyira jó ez…
Szóval nem 20 szatyorral távoztunk. Nekünk most ennyi jutott Orlando-ból!

Szerző: Fáczányi Szilvia  Fotók: Csibrány László