A világ legnagyobb ajándékboltja – hirdeti a felirat a Sahara és a Las Vegas Boulevard kereszteződésében. Az első utak alkalmával, ha már arra jár az ember, csábítást érez a mütyürök közötti elidőzésre és a sikerélményre, amit akkor érzünk, ha a millió csiribiri között sikerül találni 10-20 centtel olcsóbbat, mint a kaszinóban, ahol lakunk.

   Persze a valódi ok, amelytől ilyen pótcselekvésre ragadtatja magát az utazó, abban azonosítható, hogy erőtlen kísérletet teszünk a lehetetlenre: minél többet magunkba szívni a lüktető, pezsgő város hangulatából. Mindez megerősít bennünket azon hitünkben, hogy mi is a részei vagyunk a dugónak – mi több, mi magunk okozzuk azt! 

  Persze Vegas ugyanúgy hordoz a tenyerén, mint ahogy elfogad az egész részeként; egy az idetévedő bankkártya-tulajdonosok közül, akit hagyni kell, hadd érezze jól magát.

  Nos, ez meg is történik, ahogy kelet felé araszolva teljes pompájában eléd tárul a Strip. Önfeledten lehet csodálkozni, ámulni és a megannyi márkás autót számolni, hiszen a motorháztető alatt diszkréten duruzsoló, 5000 köbcentis minierőműhöz kapcsolt automata váltó megkímél a kuplung, a váltókar és a fékpedál összehangolt működtetésének terhétől is. Igen, ott a távolban (de még a csillogó aranysárga pompapalotákon innen), ott a mi légkondicionált szobánk, a mi hotelünk, a mi kényelmünk. Relaxál az érzés, hogy ma nem kell csomagolni, szállást vadászni, kicsekkolni/becsekkolni, cipekedni, valóságos Hawaii – azaz Vegas!

  Itt még a dugóban is jól érzi magát a turista. Valójában ennek örül csak igazán, hiszen van mit nézni – a látvány megunhatatlan az átlagosan csupán néhány napot itt töltő átutazóknak.

  A Sahara keresztirányú forgalma oly mértékű, hogy perceknek tűnik, amíg a következő ciklus előrébb enged bennünket, és a pirosra váltó lámpa újra megállásra kényszeríti a velünk együtt szinkron mozgó mind a négy sávot. Már korábban felfigyeltem az autók között lassan mozgó, alamizsnát remélő idős asszonyra. Valamiért nem illett a képbe. Volt ott a bal oldali járdán egy másik hajléktalan – mocskos ruhában ült az aszfalton, kezében az elmaradhatatlan barna papírzacskó… A jobb oldalon két másik – bandáztak, vagy még azt sem, csak voltak.

  A töpörödött, csöpp kis asszonyról sugárzott, hogy valaha egészen más lehetett az élete. El is tűnődtünk azon, vajon mi kell ahhoz, hogy valaki ilyen helyzetbe kerüljön. Lehet, hogy egy jól sikerült éjszaka után úgy gondolta, hogy mit neki a retúrjegy, vesz másikat a jövő héten vagy utána, de ő most itt nem hagyja Vegast!