Ausztriában eltöltött második napunk, a mai napig meghatározó élmény a számunkra. Igazi kuriózumként éltük meg, hogy augusztusban hógolyóztunk és, hogy közel 3000 méteren kirándultunk.

  Szállásunktól bő másfél óra alatt értünk a felvonó parkolójába. Kissé borongós volt az idő, számítottunk rá, hogy a hegyen sem lesz jobb. Uttendorfban található a felvonó völgyállomása. A gleccservilág a Magas-Tauern szívében helyezkedik el, Salzburg, Tirol és Karintia tartományok határán. Még a parkolóban magunkra kaptunk néhány melegebb holmit, közel 3000 méteren még nyáron is kívánatos a pulóver és a hosszú nadrág. A völgyállomás 1480 méterről indul és a végállomása 2315 méteren van. A kettő között található egy kiszállási lehetőség, mi nem éltünk ezzel, mihamarabb szerettünk volna már fent lenni. Ahogy felfelé haladtunk, csodás látványban volt részünk, a vagy 100 méter magas sziklafalról vékony kis csíkokban vízesések buktak alá a mélybe.

  Felérve a hegy állomásra nem akartam hinni a szememnek olyan szép volt minden. A Rudolfshütte szálloda (2315m) mellől a kilátás pazar a víztározó tóra.

  Ez a kisebbik tagja a stubachtali vízerőmű-rendszernek, 300 méterrel lejjebb található a jóval kiterjedtebb Tauernmoosse nevű felduzzasztott létesítmény. Az erőmű kiemelten fontos Ausztria számára, hiszen ez látja el az ÖBB teljes villamosított hálózatának 17 százalékát elektromos vontatóárammal. Attól függetlenül, hogy ez mesterségesen létrehozott tó, meseszép.

  Miután kicsit körbe néztünk és lőttünk pár képet, felültünk a láblógatós felvonóra, ami egészen 2600 méterig repített fel minket a Medelzkopf (2761m) lábáig. Innen egy közel sem könnyű túra keretében fel is lehet mászni egészen a csúcsig. A hegy állomásról összesen 17, háromezer méter feletti csúcs tárul a szemünk elé.