Két sziget a Csendes-óceánon, francia fennhatóság alatt. Rövid története, felfedezésétől-napjainkig.
Az európai felfedezők a 18. század végén érkeztek a szigetekre. James Cook 1774-ben ért partot, és ő adta az Új-Kaledónia nevet a szigetnek. (A neve egyébként Skócia azon részéből származik, amit a rómaiak nem tudtak meghódítani, és kaledonok éltek a területén. Hasonló okból nevezte el például a szigettől északra fekvő szigeteket Új-Hebridának)
| Utazási Tipp |
| Új-Kaledónia feldedezése |
A gyarmaton hosszú ideig jelentős mértékű bálnavadászat folyt, miközben rengeteg eddig ismeretlen betegséget terjesztettek el az őslakosok körében, mint például a himlőt, a kanyarót, a vérhast, az influenzát, a szifiliszt és a leprát). Az őslakosok körében az elégedetlenség olyan mértéket öltött, hogy 1849-ban a Cutter hajót felgyújtották, legénységét megölték (egyes vélekedések szerint meg is ették).
A környező szigetekhez hasonlóan Új-Kaledónia őslakosait is Fidzsire és Queenslandbe küldték rabszolgának. 1853-ben került a sziget francia uralom alá, III. Napóleonnak köszönhetően, hogy a térségben lévő brit befolyást valamivel ellensúlyozza. Az angolokhoz hasonlóan a friss francia uralom alatt is börtönszigetként indult a sziget, az első években rögtön 22 ezer elítélt érkezett. Ekkorra már értelemszerűen sokkal több telepes volt, mint őslakos, akiket nem csak a betolakodók erőszakossága, hanem a betegségek sem kíméltek. A második világháborúban az USA fontos légi bázisként használta az erősödő japánok ellen.
Facebook Oldalunk
Facebook Csoportunk