Évtizedek óta a világ egyik legnagyobb tragédiájára emlékeztet Auschwitz városa, amit azóta túrák keretein belül tudunk megnézni, hogy leróhassuk kegyeletünket az ott történt szörnyűségek előtt.

A második világháború ideje alatt itt üzemelt a Harmadik Birodalom legnagyobb megsemmisítő tábora. A koncentrációs táborok száma meghaladta az ötvenet is. Két hónappal a világméretű konfliktus kitörése után, november 1-én csatolták hivatalosan is Németországhoz és a következő év elején kezdtek bele a koncentrációs táborok építésébe. Bár az ehhez hasonló táborokban meghalt emberek száma a mai napig bizonytalan, és rengeteg különböző hipotézis van az áldozatok számával kapcsolatban, azt biztosan ki lehet jelenteni, hogy Auschwitzban legalább egymillió ember vesztette életét. Ennek a 90%-a lehetett zsidó, de akadtak még lengyelek, cigányok, szovjetek, a Jehova Tanúi tagjai és egyéb nemzetiségűek. A halálozások okai közé tartozott a végkimerülés (gyakori volt a halálig való dolgoztatás), kivégzés, különböző orvosi kísérletek és a betegségek is.

• Az Auschwitz I. volt az legelőször épült koncentrációs tábor, innen irányították az egész helyet, 70 000 főt tudott „befogadni”. Ez elsősorban a lengyel és szovjet hadifoglyok végső állomása volt.
• Auschwitz II. megsemmisítő tábornak épült (amely „az emberek tömeges fizikai megsemmisítéséért” feleltek), 50 000 fő részére. Később ezt tovább bővítették 200 000-re (!) és itt épültek a táborok első gázkamrái, a „vörös” és a „fehér”, az építkezéshez használt tégla színe után. Az első épületben egyszerre 700, a másodikban pedig egyszerre 1000 ember életét lehetett kioltani.
• Az Auschwitz III. munkatábor volt, az egyik közeli gyárnak állított elő termékeket, és bár itt is hajszolták az embereket, a korábbi két táborhoz képest még itt uralkodtak a "legjobb" állapotok. (Az értékes hadifoglyok szállásán kívül)
• A negyedik volt a Roma tábor, ami azután épült, hogy 1942-ben kiadták a parancsot a roma és szinti (német cigány) emberek elfogására. Itt a tisztek építőmunkára kényszerítették a foglyokat, akik a legelején 23 000-en voltak, de 80%-uk meghalt az alultápláltság és egyéb betegségek következtében

A szövetségesek egészen 1944-ig mit sem sejtettek a koncentrációs táborok kegyetlenségéről, ugyanis bár érkeztek helyi beszámolók és kiszivárogtatott iratok az állapotokról, az amerikai/brit kormány sokáig nem vette komolyan, és egyfajta túlzó állításokként kezelték őket. 1944 nyarán látott napvilágot az első olyan beszámoló, ami már kollektíven meg tudta győzni a nyugati hatalmakat a helyzet súlyosságáról. Bár ugyanebben az évben bombázási célokból rengeteg közeli fénykép készült Auschwitzról és a közeli vasútállomásokról, nem tartották olyan értékes célpontnak - képek végleges kiértékelése egészen az 1970 évekig tartott.