Mint minden másban, az ünnepek alkalmával is megmutatkozhatnak kulturális különbségek és hiába keresztény ünnep, minden ország megpróbálta egy kicsit a saját arcára formálni. Ezek közül hoztuk el nektek a legérdekesebbeket.
A keresztény világ decemberben ünnepli a megváltó Jézus Krisztus születését, és az ő világra jötte jelenti a nyugati világ időszámításának kezdetét. Jézus születésének pontos dátuma a homályba vész, a mostani dátum más, párhuzamosan ekkor tartott pogány ünnepekből eredhet, de egy IV. században megtartott zsinaton a vallási vezetők megállapodtak abban, hogy karácsony napja december 25-én legyen. (Ortodox országokban 13 nappal később kerül megünneplésre Jézus születését, mivel ők Julianus-naptárt használnak)
Anglia
A zokni kandallóra akasztása (vagy csizma ajtó elé tétele) Angliából ered, és az összes angolszász országban elterjedt, mint hagyományos karácsonyi szokás.
A fagyöngy, és annak szimbolikus szerepe is innen ered,
az előszoba, vagy egyes ajtók fölé felakasztott növény ugyanis azt sugallja, hogy alatta szabad a csók. (Ez az emberek többségének elsősorban filmekből és sorozatokból lehet ismerős, és az ottani varázslatos happy end-ből) Az Egyesült Királyságban ezek után csak a várva várt királynői beszéd után lehet az igazi a karácsony, egy kis angolos, pulykával és pudinggal megtoldott vacsorával.
Skandinávia
Itt direkt nem emelünk ki egyetlen országot sem, mivel mindegyiknek megvan a saját kis karácsonyi furcsasága, elég csak arra gondolni, hogy a finnek és a svédek akár még ölre is mennek azért, hogy bebizonyítsák, hogy márpedig a mikulás tőlük származik. Az izlandiak pedig természetesen ugyanúgy a saját nótájukat fújják, nekik mondjuk speciel 13 mikulásuk van, szóval a számok nekik kedveznének – csakhogy! – idén tartottak Grönlandon egy versenyt, ami pontot kívánt tenni arra a bizonyos „i”-re, és megállapítani, hogy melyik országból is származik gyermekkorunk egyik legkedveltebb mesebeli szereplője. A verseny győztese dán származású lett, így a Skandináv országok közötti évtizedeken át húzódó "versengés" véget érhetett. A köznyelvben még mindig a lappföldi mikulás elnevezés él (ami ugye Finnországban található), de ez a verseny csak a helyzet enyhítésre szolgált.
Franciaország
A franciák a karácsonyban a család fontosságát tartják a legtöbbre, ezt bizonyítja, hogy minden év decemberében ekkor gyűlik össze az egész család, legfiatalabbtól a legidősebbig. Minden tartománynak megvan a maga szokása, egyes helyeken egészen hasonlóan tartják meg az ünnepet, mint hazánkban, de a város belsejében, például Párizsban az emberek (a nem hívők is) tiszteletüket teszik az éjféli misén, majd hazatérve gyorsan nyugovóra is térnek. Az ajándékozásra pedig csak reggel kerül sor. A karácsony hivatalos díszéről, a karácsonyfáról is érdemes egy szót ejteni, mivel itt hatalmas divat lett az utóbbi években a különböző színekben festő fenyőfa választása.
Horvátország
A december eljövetelével tengerparti szomszédunk összes útja feldíszítésre kerül, Zágrábban, a Jelasics-téren a legszebb és legnagyobb fenyőfákat állítják ki, ezek közül körülbelül 3-4 darabot. Az ország többsége igencsak vallásos, ez az ünnep menetét is érinti, mivel elengedhetetlen részét képzi a templomba járás. Bár a fiatalabb generációk igényeinek megfelelően egyre több koncertet rendeznek a városban az ünnepek alkalmából.
Lengyelország
Itt minden ember részt vesz a huszonnegyedikén megtartott éjféli misén, az ünnepi menü pedig egy vékony ostya széttörésével kezdődik, ami Jézus születésének a szimbóluma a lengyel kultúrában.
Csehország
A háztartásokban már december elején megindul az ezerféle apró sütemények elkészítése, aminek az igazi varázsa csak karácsony estéjén mutatkozik meg, mivel akkor kerül asztalra az összes, egy hónapon keresztül készített sütemények tömege. Bár ez nem tartozik a leglátványosabb ünnepi hagyományok közé, mégis igazán dicsérendő és szívszorító belegondolni abba, hogy egy hónap áldozatos munkáját egy egyszerű mozdulattal képesek vagyunk felfalni. (Függetlenül attól, hogy ilyen célból készültek)
Spanyolország
Ha valaki a latin országokról kezd el beszélni, akkor az emberek többségében akaratlanul is Spanyolország képe ugrik fel: a mediterrán éghajlat, a borok, a tengerpart és a…tánc. Igen, Spanyolország igencsak híres táncairól, elég csak a paso dobléra vagy a flamencora gondolni. Éppen ezért az itteni karácsonyi ünnepek sem maradhatnak tánc nélkül: az éjféli mise után kisebb rendezvények keretein belül lesz alkalmunk kipróbálni a táncokat. És itt egy alternatív verziója él a mikulás meglepetéseknek, mivel csak január 5-én jön(nek) el hozzánk, és ad(nak) finomságokat nekünk a…napkeleti bölcsek.
Olaszország
Itt sem ismeretes a mikulás, és itt is csak januárban látogatja meg a gyerekeket a varázslatos, Befana nevű boszorkány, aki a kikészített zoknikba rakja apró kis ajándékait. (Utóbbi évtizedekben egy kicsit felértékelődött a gyerekek szemében ez a procedúra, mivel ilyenkor mindig valamilyen „nagyobb” és „szebb” ajándékot kérnek” De akik év közben csibészek voltak és rosszul viselkedtek, sem maradnak fizetség nélkül: ők szenet kapnak. Olaszországban a kereszténység az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő dolog, okkal. Elég csak abba belegondolni, hogy az országban található a római katolikus világ székhelye, a Vatikán, vagy abba, hogy valamilyen szinten itt alakult ki maga a vallás.
De akkor mit keres egy jóságos boszorkány ezen a helyen? Merülhet fel bárkiben a kérdés. A válasz pedig az, hogy már jóval a kereszténység megjelenése előtt létezett ez a mesebeli alak, csak aztán az egyház okosan integrálta azt. Így a Vízkereszt és Befana szépen lassan egymáshoz kapcsolódtak, és bizonyos emberek szemében eggyé is váltak, hiszen ha az egyik szóba kerül, akkor rögtön a másik is beugrik.
Facebook Oldalunk
Facebook Csoportunk