Indonézia is egy olyan ország, ami már-már egy külön világot jelképez, hiszen évszázados elszigeteltségével sok olyan, számunkra furcsán ható hagyomány alakult ki, ami az oda látogatókat meghökkentheti.

Indonézia a délkelet-ázsiai régió egyik legnagyobb országa, 2 millió négyzetkilométeren elterülő szigeteivel és 265 millió lakosával a világ negyedik legnépesebb országának számít, ami a főváros, Jakarta lakossága mellett (10 millió fő) egyáltalán nem meglepő.

• Ha az ember kezet fog, akkor utána ajánlatos a szívéhez emelni a kezét, ezzel fejezve ki azt, hogy a kettejük közti bensőséges baráti kapcsolatot a szívébe zárta.
• Bárhol lehet dohányozni, akár tömegközlekedési eszközökön is, a hivatalos épületekről nem is beszélve. Erre az a magyarázat, hogy a helyiek között teljesen elterjedt dolog az, hogy egészen fiatalon már dohányozni kezdenek. A legelterjedtebb cigarettákat szegfűszeggel ízesítik, és egészen nagy, 42/3mg-os kátrány/nikotin adaggal operálnak.
• A második pontból (és a viszonylag egészségtelen életmódból) adódik, hogy a helyiek többsége nem éri meg az időskort. Ha esetleg mégis, akkor pedig sok egészségügyi probléma léphet fel a későbbiekben.
• Minden férfinak az egyik kezén (vagy az egyik ujján) nagyon hosszú a köröm, míg a másikon a teljesen normális hosszúságú.

• Bár az indonéz a hivatalos nyelv, de sokan nem tudják nyugaton, hogy ez nem egy több évszázada beszélt, hanem egy, a 20. században mesterségesen létrehozott nyelv. Ebből adódóan bár mindenki beszéli, a különböző vidéki területek megtartották a sajátos, környékre jellemző dialektusukat. Ilyen a jávai, vagy a nyugati szigeteken beszélt szundanéz.
• A társadalom legértékesebb része a család egésze, annak a biztonsága szent és sérthetetlen. (Legyen szó a szűk családi körről, vagy a távolabbi rokonokról) Az idős embereket is nagy tisztelet övezi, és az iskolában, munkában kialakult közösségek is nagy hatással vannak az itt élőkre.
• Egy-két szó, ami segíthet a kommunikációban: a veled egykorú férfiakat Mas-nak nevezik, a veled egykorú nőket Mbak-nak, a Pak, Bapak megszólítás az idősebb férfiakat illeti, míg a korosabb hölgyeket Bu-nak vagy Ibu-nak nevezhetjük.

• Hatalmas megtiszteltetés, ha valaki fényképezkedni akar veled. Garantáltan lesz egy-két lelkes helyi lakos, aki fotót szeretne veled. (Strandon nem érdemes elbóbiskolni ezen okok miatt)
• A helyiek angoltudása kifejezetten szegényes, de az váljon a becsületükre, hogy egy mondatot mindenki elsajátított: Hi Mister, may I have a picture with you?
• Az indonézek a fehér embert „bulé”-nak hívják, ami még régebben csak a hollandokat takarta, de mára már minden külföldről érkező emberre szokás használni.
• Az indonézek nem kifejezetten modoros emberek, vagyis ha szembetalálkoznak egy számukra idegennek ható emberrel, akkor kifejezetten nagy jelentőséget tulajdonítanak a találkozásnak, és elkezdenek mutogatni, és izgatottan suttogni, hogy ott egy bulé. Majd jönnek szelfizni.

• Nagyon sok pláza található a szigetországban, és minél többet tudsz vásárolni egy plázalátogatás alatt, annál hasznosabb része vagy a társadalomnak. Az ilyen hatalmas bevásárló komplexumok hasonlítanak a magyar testvéreikre, csak sajnos jóval több bennük a füst.
• Mivel egy összességében igencsak meleg éghajlatban fekvő országról van szó, áramot nem szégyellve használnak minden helységben/tömegközlekedési eszközön és taxiban légkondit, ami a kinti hőmérséklet után valóban maga lehet a megváltás. Legyen nálunk vész esetére egy sapka.
• Mindent lepapíroznak. Tényleg mindent. Venni akarsz magadnak egy ideiglenes bérletet? Esetleg szeretnél konditerembe járni? A vallás rubrikát mindenesetre nagy óvatossággal kezeld, mert a megjelenésen kívül ez a legfontosabb dolog az országban.

• A korábban már említett plázázás azért is nevezhető versenysportnak, mert kifejezetten bonyolult elvek alapján működik: ha venni akarsz magadnak egy füzetet, hogy dokumentálni tudd az utadat, akkor felkeresel egy árust. Ő megkérdezi, hogy neked melyik darab szimpatikus, te rámutatsz valamelyikre. Ő erről kiállít egy papírt, és továbbküld egy másik árushoz, akinél kifizeted az árut, majd ő is ad egy papírt. Ezzel a papírral felvértezve pedig megkaphatod a noteszt.
• A vásárlással kapcsolatos, hogy próbálj meg mindig pontosan fizetni, mivel a visszajáróval akadhatnak problémák. És a másik – ha valakivel netalántán találkozót beszélsz meg, akkor az egy három órás periódusban bármikor megtörténhet.
• Minden indonéz türelmes, és az állandó mosolygás általános rokon vonása minden itt élőnek. Ha a szigetországban járunk, akkor nekünk is érdemes betartani ezt az – egyébként hasznos és kifizetődő szokást – mert különben illetlennek fognak minket tartani.
• Sose várj egyenes választ. Igen vagy nem a lehető legritkábban hangzanak el a beszélgetések során, ami bizonyos esetekben okozat problémákat is. (Milyen szomorú, hogy a kikosarazott fiú nem is veszi észre, hogy le van koptatva, mert a lány nem mond egyenes nemet)
• A helyiek segítőkészségükről messze földön híresek. Ha valamilyen szívességet kérsz tőlük – legyen az teljes értelmetlenség is – de megpróbálják teljesíteni.
• Az indonézek nem káromkodnak, mert az itt élő emberek tisztelik egymást!