A Szepesi vár Közép-Európa egyik legnagyobb vára. Látogatói megismerhetik  a  Felvidéki magyar múlt egy nagyon fontos darabját

  Egy felmérés szerint a Szepesség Szlovákia azon régiója ahol a legtöbb műemlék található. Közülük most a Szepesi várat mutatjuk be a kedves olvasóinknak, amelyet már megannyi jelzővel illettek, leggyakrabban Közép-Európa legnagyobb várromának titulálják. Igaz vagy sem, az biztos hogy egyike a legnagyobbaknak. Ezenkívül Szlovákia egyik leghíresebb és leglátogatottabb nevezetessége is. Mi sem bizonyítja ezt jobban mint, hogy 1993-ban felvették az UNESCO listájára a környező műemlékekkel együtt (Szepesváralja, Szepeshely, a Zsigrai Szent Lélek templom, valamint 2009-ben Lőcse városmagját is hozzácsatolták ehhez a védett övezethez). Ismerjük meg tehát közelebbről ezt a rejtélyekkel övezett várat, amely már messziről uralja a szepesi rájat. 

---

---

A SZEPESI VÁR TÖRTÉNETE
  A szikla amelyen a vár elterül már a kőkorszakban is lakott volt. Jóval korábban valószínűleg a Neandervölgyi ember is élhetett a térségben. De a legnagyobb jelentősége mégisidőszámításunk határán volt, amikor a puhói kultúra emberei emeltek itt egy hatalmas erődöt. A méretéből arra lehet következtetni hogy a hely már ebben az időben is a régió központjavolt. Az erődítmény maradványait nemrégiben tárták fel a régészek. Ekkortájt létesítettek itt pénzverdét is a kelta kotinok, a szlávok pedig a szomszédos Drevenyik dombon telepedtek meg, ami hosszú időre fontosabb településsé vált, gátolva a szepesi várdomb fejlődését. A középkori kővárat valamikor a 11. és 12. század között kezdték el építeni. A legrégebbi írásos emlék a várról 1209-ből, II. András leveléből származik. Eredetileg a korai feudális Magyarország északi határát védő várként szolgált, majd évszázadokon keresztül a szepesi ispánság székhelye volt, így a Szepesség fő világi központja is, míg az egyházi központ
szerepét Szepeshely töltötte be. A szepesi vár egyike Szlovákia azon várainak amely ellenállt a tatárok támadásának, ha ugyan
eljutottak idáig. De a tatárjárás után mégis megerősítették a vár falait IV. Béla királyparancsára. A munkálatokban észak-itáliai kőfaragó mesterek is részt vettek. Ahogy a tatárok, úgy Csák Máté sem tudta bevenni a várat majdnem egy évszazaddal később.
1443-ban a cseh huszitavezér, Jiskra János tulajdonába került, aki a fiatal V. László érdekeit védte apja halála után. Fontos évszám a vár történetében 1464, amikor az addig királyi várat Hunyadi Mátyás Szapolyai Istvánnak adományozza. A vár falai közt született ez utóbbi fia, János, az utolsó „igazi” magyar király. A Szapolyaiak pompás lakóházzá igyekezték alakítani az inkább védelmi célt szolgáló várat, de a Habsburgok trónra kerülése után elvesztették szepesi birtokukat, amit a Thurzók kaptak meg.A vár utolsó urai a Csákyak voltak, akik a 17. század végén kényelmesebb kastélyokatkezdtek építeni Hatkócon, Szepesmindszenten és Kluknón, a vár köveit használva felalapanyagként. A végső pusztítást a váron egy tűzvész okozta 1780-ban. Egyesek szerint villám csapott bele, míg mások szerint a vár legénysége pálinkát főzött, és a figyelmetlenségük miatt égett le a vár. Tulajdonosai már sosem építtették újra, azóta romokban hever. A második világháború után kezdték újjáépíteni, az utóbbi években pedig régészeti feltárást is végeztek, és mindmáig tartanak a felújítási munkálatok.

---