Megint egy építőtábor, egy „igazi”. Ezúttal tényleg a Szovjetunióban. Egy 20 fős ELTE-s csoport vezetőjeként és tolmácsaként vettem részt rajta.
Életem első repülése! Izgalom és nem kevés félelem volt előtte bennem. Reggel 8- kor indult a gépünk (jó nagy TU 154-es, merthogy akkor ez volt a legnagyobb a Malév gépei között). Túléltem a felszállást, élveztem a falvak, a folyók, a felhők látványát, a fantasztikus ellátást, élveztem a repülést. Ez volt az első és akkor már tudtam, hogy nem az utolsó. Azóta is nagyon szeretek repülni.
Bő két óra múlva leszálltunk Moszkvában a Seremetyevói repülőtéren. Kátya és Szása, a Lomonoszov Egyetem hallgatói vártak bennünket. Felszálltunk egy kissé rozoga autóbuszra és elindultunk a táborhely felé, a Moszkvától 200 kilométerre, északra, Kalinyin város közelében lévő Pervomajszkoje nevű falucskába. Utunk kies tájakon, kátyús, gyakran csak földes utakon vezetett. Órákon át buszoztunk. Időnként megkérdeztük, hogy messze vagyunk-e még, de a válasz mindig az volt, „á nyet, nyedaleko, ez még mindig Moszkva környéke (Podmoszkvojszkij rajon). Este 6 körül érkeztünk meg a senki földjére.
Pervomajszkoje kicsiny falu volt, néhány ház, egy patak, a falu szélén egy eléggé lerobbant gyár egy kicsi és üres (néhány konzerves dobozt, lekváros üveget és csomagolatlan szappant láttunk csak a polcain) magazin (bolt). A falu közepén állt egy egyemeletes ház. Ez volt a szállásunk. A földszintjén volt az ebédlő és a konyha meg valami raktár, az emeleten pedig egy folyosó, amelyből mindkét oldalon nyíltak a szobák. A szobákban vaságyak, rajta tiszta, fehér ágynemű. Fürdőszoba nem volt. WC ugyan igen, de pottyantós ( egy emeletes házban…). Az udvaron egy bádog vályú, fölötte pár csap, amiből addig folyt a hideg víz, amíg az egyik kezünkkel nyomtuk alulról. Ennyi volt a tisztálkodási lehetőség. Mondták, hogy a patakban is lehet fürödni, másnap ki is próbáltuk.
Éhesek voltunk, irány az ebédlő. Valami ismeretlen, romlott hús szagra emlékeztető illatok terjengtek. Kaptunk kotlettet (fasírtszerű, de abból a fura szagú húsból), krumplit, fekete kenyeret és teát. Az volt a legfinomabb az egészben. Vacsora közben összeismerkedtünk a tábor többi lakójával, kb. 20-an voltak a szovjet egyetemisták is, csupa fiú. Ez már gyanús volt… Este sokat beszélgettünk, nem győztem tolmácsolni, mert bár mindannyian legalább 10 évig tanultunk oroszul, megtanulni rajtam kívül senkinek sem sikerült.
Másnap korán reggel elkezdődött a munka. Egy új iskola építésénél dolgoztunk, adogattuk a téglát, hordtuk a maltert, a fiúk még falaztak is. Meleg volt. Délelőtt hoztak ki kaját, vajat, lekvárt, fekete kenyeret és teát. Kettőig dolgoztunk. Utána ebédet kaptunk, a szokásosat, csak most volt valami leves is. Aki nem bírta megenni az egyébként még szerintem is ehetetlen húst, az mindig ehetett vajas fekete kenyeret és ihatott teát. Utána fürödtünk a patakban. Nem mondom jó buli volt, de hosszútávon, mint egyetlen tisztálkodási lehetőség nem töltött el bennünket messzemenő elégedettséggel. Szóvá is tettük.
A következő naptól munka után mehettünk fürödni a gyárba, ahol volt egy igazi zuhanyzó, meleg vízzel, csapok, ahol még mosni is tudtunk. De a vajas fekete kenyér és az egyébként finom orosz tea nem elégítette ki étkezési igényeinket. Lázadás közeli volt a hangulat a magyar csoportban. Míg végül sikerült kiharcolnom, hogy néhány önkéntes, maradni akaró fiú kivételével átvigyenek bennünket egy szomszédos táborba.
Novaja Orsa (mert, hogy így hívták az új települést) maga volt a Kánaán (persze csak Pervomajszkojéhoz képest). Ez egy 8 ezres lakótelep a préri közepén, nem falu, mert városias jellegű, de nem város, mert ahhoz azért - pláne a nagy országban – nagyon kicsi. Egyforma vadiúj 2 emeletes panelházak katonás sorban, bennük 2 – 3 szobás lakások konyhával, fürdőszobával, angol WC-vel. A szobákban persze vaságyak (na de ez senkit nem zavart, a budapesti Bólyai koleszban sem volt ennél nagyobb luxus), beépített szekrények, asztal, székekkel. A konyhában gáztűzhely, mosogató, a fürdőszobában kád, mosdó. Na jó, csak hideg víz folyt mindenütt… De volt nagyfazék és melegíteni tudtunk, ha mosni, mosogatni akartunk.
Facebook Oldalunk
Facebook Csoportunk