A Cinque Terre a világ 10 legszebb partjának az egyike a National Geograpic szerint. Erre a napra vártam talán a legjobban az egész „nyaralás” alatt, hiszen mást sem olvastam és hallottam erről a helyről, mint hogy Olaszország kis ékszerdoboza.
Cinque Terre a világ 10 legszebb partjának az egyike a National Geographic Traveller útimagazin összeállításában. Maga a szó, hogy Cinque Terre öt földet jelent, utalva az öt kis falucskára (Riomaggiore, Manarola, Vernazza, Corniglia, Monterosso al Mare), amit magában foglal, hiszen ez egy nemzeti park a Ligur-tenger partvidékén. Területileg nem tartozik már Toszkánához, de kötelező látnivaló, amennyiben valaki a környéken jár. Nos, ezeknek tudatában indultunk útnak, ami miatt nagy elvárásokat támasztottunk a hellyel szemben. Elöljáróban annyit, hogy nem kellett csalódnunk. Kocsiba be, pályára fel! Eddig tartott a költséghatékonyság, inkább az ésszerűség vette át a helyét. Autóút hosszabb, sebesség korlátozás mindenhol és a körforgalmak miatt adódó eltévedés minden további nélkül hosszú kilométerekkel is megtoldhatja az utunkat. Az út nem volt rövid, valamivel több, mint 200 km, de megérte.

Még dél előtt megérkeztünk La Speziaba, ahol a kikötő környékén tettük le a kocsink. Az volt a terv, hogy hajóval közelítjük meg az öt falut, de a borongós idő és szél miatt, sajnos nem indultak a hajók belátható időn belül. Így maradt a vonat, mivel csak ezzel a két járművel lehet megközelíteni mind az öt falut a turistáknak. Kis sétával már a vonat állomáson voltunk, végig az utunk során, az út mentén narancsfák virágoztak és hozták termésüket. Még most is érzem a narancsvirág illatát az oromban. Gyorsan megvettük az univerzális jegyünket, ami vonatra, hajóra és a Cornigliából induló és La Speziaig közlekedő mini buszra érvényes. Ezt a jegyet úgy kell elképzelni, mint a Hop on- Hop of buszokra adott jegyet, akkor és ott szállsz le az öt falu egyikén, ahol akarsz és vissza is, egész nap, valamint mind a három járműre egyaránt érvényes.

Fél óra múlva már Monterosso al Mare partján sétáltunk, mely a legutolsó falu, amennyiben La Spazia felől közelítjük meg Cinque Terréret. Lélegzetelállító látvány a hegyoldalba, sziklafalakra épült színes házak kavalkádja, amelyek lábát az azúr és türkiz színű Ligur-tenger nyaldossa. A házak között apró sikátorok, átjárók csábítják a sétáló turistát, hogy felfedezzék minden szegletét az apró falunak. Minden tele leanderrel, kaktuszokkal, pálmákkal, narancs és citromfával. Igazi édenkert ez a hely!
A Fegina strandon a sziklafal oldalába egy óriás szobrot faragtak, mely Neptunt, a tenger istenét ábrázolja, egy régi villa maradványait tartja a vállán, maga a szobor 14 méter magas. Valóban egy mesevilág, talán az egyetlen dolog, ami némi keserűséget kelthet bennünk, az az ember tömeg. Nyilván, ahogy mi is, úgy mások is kíváncsiak erre a csodára, de sokszor mozdulni alig tudtunk a peronon, egy-egy kilátóponton, vagy téren.
{loadposition user3}
Facebook Oldalunk
Facebook Csoportunk