2. oldal / 2
Miután kigyönyörködtük magunkat, a vasútállomáson vissza szálltunk a vonatra és a szomszédos faluba, Vernazzába vonatoztunk át. A falu meghatározó épülete a Doria vár romjai és a megmaradt tornya, melyre fel is lehet menni és élvezni a pazar kilátást. Kikötője és strandja egyedül álló, hiszen nincs se természetes, se mesterséges hullámtörője, így a tenger a maga vadságával kápráztatja el az ide utazókat. A torony és a vár a védelmi rendszerük része volt, melyet még a genovaiak építettek, hogy megvédjék Vernazzát a kalózoktól a barbár törzsektől és a szaracénoktól. Innen indult rövidnek nem mondható gyalog túránk a következő faluba Cornigliába.
Internet nagy barátom, így még itthon rákerestem mindenre is, ami érdekelt. Úgy emlékeztem, hogy Vernazzából indul egy út, mely a szerelmesek útja, könnyű séta, ami egy kilométer hosszú. Tévedtem, nem innen indul, hanem Riomaggiore és Manarola között húzódik. Aminek mi neki indultunk Vernazzából, az 3,4 km, amely nem mondható vészesnek, de igen nehéz terep volt. Nem beszélve arról, hogy nem erre készültem és egy balett cipő volt a lábamon. Tehát mindenkinek ajánlom, hogy aki szeretne a faluk között az ösvényen közlekedni, mindenképpen húzzon, túra cipőt, de legalább sportcipőt! Az út hegy felöli oldalán kis kegyhelyek voltak szétszórtan a másik oldalán pedig a Pazar látvány a végtelen tengerre. Csak is szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni erről az öt faluról, mely az UNESCO Világörökségi részét képzi.
Cornigliába megérkezve már világomat nem tudtam, mivel nem vittünk magunkkal vizet, mentségünkre legyen mondva, nem erre a túrára készültünk. A szomjúság és a sajgó talpam, mely a balett cipőbe minden kőnek nevet adott, amikor rálépett, teljesen elvette már a kedvem a további lófrálástól. Így imára kulcsoltam a kis kezem és magamban dünnyögtem, add Uram, hogy az út végén legyen egy bár, kocsma, söntés, bármi, ahol vizet kaphatunk. Imáim meghallgatásra találtak, mert, ahogy beértünk a faluba, jobbra egy hangulatos kis kávézó volt. Teraszára leülve két limonádét is elszopogattam, melyet a helyi citromból készítettek számunkra. A falu központjába érve találtuk meg a buszmegállót, ahol rövid várakozás után megjelent a kisbusz, ami vissza vitt minket La Spaziaba. Kimaradt két falu, sajnáltam nagyon, de így van miért vissza térni!
La Spaziaba, kerestünk egy éttermet, ahol egy frenetikus kagylós spagettit ettem, amit a mamma készített, hiszen ez egy családi vállalkozás volt. A rutintalanoknak mondom, mint amilyen én is voltam. Étlap nem volt, amikor kértem, behozták a másfél méteres megállító táblát, hogy tessék akkor választani. A mosdóba a férjem segített kezet mosni, mert nem jöttem rá, hogy a víz lábbal pumpálva fog csak a csapból folyni. Mondanom sem kell, hogy az uram nagyon örömére, aki most büntetlenül röhöghetett rajtam, hogy állításom ellenére még sem tudok és értek mindenhez! A pálmafás sétánytól elbúcsúzva fáradtan szálltunk kocsiba és indultunk útnak a szállás felé.
A folytatásban Firenze és Arezzo lesznek a porondon!
Szerző & fotók: Hajdu-Felső Bernadett
Facebook Oldalunk
Facebook Csoportunk