Most, hogy lassan beköszönt az igazi ősz milliónyi színével, a harapni friss levegővel, újra nyakunkba vettük az ország ígéretes helyeit, emlékeit.

    Ezen a hétvégén csak vasárnap tudtunk elszabadulni a kötelezettségeink elől, így hosszú túrát nem tervezhettünk, ezért közeli célpontokat kerestem. Még tavasszal, a zárlat idején barangoltunk a környéken, és jutottunk el 3 közeli várhoz, de csak kívülről tudtuk őket megszemlézni, mert vagy zárva voltak, vagy felújításokat végeztek rajtuk.Így most segítségül hívtam Google barátomat, ahol megbizonyosodtam a 3 vár nyitott állapotáról, és csak ezután indultuk útnak. Reggel, a túránk bemelegítéseként még kimentünk a dunaföldvári kirakodó vásárba, hogy szétnézzünkmilyen a felhozatal az őszi időszak első hónapjában. Aki megteheti, látogasson el Dunaföldvárra minden hónap 3. vasárnapján, mert hamisítatlan hangulattal találja szembe magát milliónyi vásárfiával az igen színvonalas áruktól a bóvliig. Némi költekezés után a Balaton felé vettük az útirányt. Alsószentivánról jöttünk ki, mikor egy gyönyörű almáskert mellett vitt el az utunk, ahol sok ember láttunk almát szedni. Mi is megálltunk, és fél órás nagyon kényelmes munka után hihetetlenül olcsón mesés almákat szedtünk a kosarainkba. Ha még lesz, visszatérünk újból, és még szedünk télire.

   Az első várat Simontornyán szemeltem ki. Nagyon régi, 13.századi várat nézhettünk meg némi belépti díj fejében. Mobilalkalmazást letöltve egy kellemes férfihang végigkalauzolt a nem túl gazdag kiállításon. Sajnos látszott, hogy erre a várra nem igen jutott pénz, pedig valaha igen szép reneszánsz vár lehetett, és olyan híres családok is birtokolták ezt a várat, mint a Garai-család a Hunyadiak korából.

  Aki megéhezik az úton, Simontornyán megtalálja a messze földön híres Tulipán éttermet. AZ egyetlen gond, hogy mindig annyian vannak, hogy sokszor 1 órát is kell várni az ételre, de még néha a helyre is, hogy leülhessetek. Ezt most mi is kihagytuk, pedig már erősen korgott a hasunk.