2015 őszén látogattam el először a bajorországi Lindau am Bodensee (németül: Insel Lindau) szigetére és ahogy a címben is leírtam, számomra ez a sziget szerelem volt első látásra! Azóta már többször is bejártam ezt a Boden-tó parti varázslatos kis földrészt.
Hatalmas lelkesedéssel kezdtem el írni róla, pl. hogy Lindau nevét a hársfákból (Linden) eredeztetik (Sziget, ahol a hársfák nőnek). Vagy hogy itt is (mint Pfahlbautenben) a tóban talált cölöpházak maradványai bizonyították, hogy már az ősidőktől kezdve lakták és a tónak köszönhetően jelentős kereskedelmi központ… aztán kicsit elakadtam, mert bár a sziget önmagában nem nagy, annál több látnivalóval rendelkezik (még a hídon túli városi részeken is). Nem szerettem volna semmi érdekes, vagy éppen hasznos dolgot kihagyni a leírásomból. Végül arra jutottam, hogy Lindau szigetét és városi részét nem lehet egyetlen egy cikkbe belesűríteni, ezért én most csak a legkedvencebb helyeimet és a szerintem legszebb épületeket mutatom be, természetesen fotóimmal is illusztrálva azokat:
1. Lindau szíve és központja egyértelműen a kikötője.
A város jelképei egyrészről a kikötő bejáratát őrző fenséges kőoroszlán, másrészt pedig Bajorország egyetlen, máig működő új világítótornya. A sétányon (Uferpromenade) át mindkét nevezetességhez oda lehet sétálni, sőt, a világítótoronyba pár Euróért fel is lehet mászni. 36 méteres magasságból meg aztán tényleg fenomenális kilátás tárul a látogatók szeme elé.
A kikötő egyfajta csomópont is: van itt városi-és vidéki buszpályaudvar, valamint a központi vasútállomás is itt kapott helyet (bár már nem sokáig, mert a nemzetközi járatokat hamarosan átköltöztetik a városi részbe, jelenleg is nagyszabású építési munkálatok folynak ezért Lindauban) és természetesen hajókikötő is egyben.
A parton egymást érik a jobbnál-jobb luxus szállodák, éttermek, bárok. Szögezzük le, ezen a részen alaposan a pénztárcánkba kell nyúlnunk, ha egy fagyinál többet akarunk elfogyasztani. Az étteremvezetők azonban ezt azzal magyarázzák, hogy az árba beleszámolják a kilátást is… a kis hamisak! A Bodensee (Boden tó) kékje valóban felejthetetlen látvány, Svájc hegyvonulata a túlparton meg már csak hab a tortán, tényleg meseszép!
Azért megsúgom, a sziget utcácskáin vannak még más kisebb-nagyobb, egytől-egyig hangulatos kis éttermek, beülős helyek, ahol szintén megkóstolhatjátok a bajor konyha remekeit, pl.: Schweinebraten mit Dunkelbier Soße (disznósült barnasör mártásban), oder Scheinebraten mit Sauer Kraut und Kartoffelknödeln (vagy disznósült savanyú káposztával és krumpligombóccal), Schwaben Teller (sváb tányér: sertésszűzérme, galuskával és mártással), Käsespätzle (sajtos tészta), Leberkäse (húsféle, olyan mint egy párizsi), Münchner Weißwurst mit süßer Senf (Müncheni fehér kolbász, édes mustárral), Nünberger Bratwurst (fehér nünbergi kolbászka) és a Brezeln jut még eszembe (itteni sós perec, a kislányom kedvence, vajjal megkenve tényleg finom). Nem csoda, hogy itt mindig nagy a turistaforgalom. A közbiztonság ennek ellenére szuper. Jut eszembe, itt is jár ám olyan városi kisvonat a nyári időszakban (amit már Vaduznál is említettem), érdemes rá befizetni (mert tudjátok, olyan helyekre is elvihet, ahova gyalog nem biztos, hogy eljuttok, főleg, hogy a szigeten csak egy parkolóház van, mindenki más – kivéve persze a lakókat és a szigeten éjszakázó turistákat - a Chelles-Alle nevű híd előtti parkolóban kell hagyja a kocsiját és onnan – ha esetleg gyermekkel vagytok – fárasztó lehet az oda-vissza séta. Arra is figyeljetek, hogy itt már minden parkolóhely fizetős).
2. Mondhatni a kikötőben van Lindau legszebb épülete is, az eredetileg gótikus, majd reneszánsz stílusban átépített Alte Rathaus, vagyis a régi városháza.
Érdemes körbejárni és szemügyre venni a főutca (Maximilianstraße) felől is, mielőtt bementek a könyvtárként működő múzeumába, mert csodálatos a város történetét bemutató festményekkel díszített, leginkább aranyszínű színekben játszó homlokzata.
3. Az új világítótorony felőli részen, a tópart mentén tovább sétálva hamarosan eljutunk az ún. Wiedmann szoborparkhoz, ahol nem csak megvásárolni lehet a különleges, kőből készült alkotásokat, de senki se szól ránk, ha csak nézelődni megyünk be és a fényképezőgépünkkel meg is örökítjük a nekünk tetsző darabokat.
Ahogy a képemen is látthatjátok, még télen is fantasztikus élmény itt bóklászni. Már csak azért is érdemes erre is elkóricálni, mert ebben a kerületben (Luitpoldpark) még sok minden rejlik, de ezt majd egy másik cikkemben regélem el.
Facebook Oldalunk
Facebook Csoportunk