Bhutánt mindig is a titokzatosság övezte. Az India és Kína között megbújó aprócska állam egészen 1974-ig zárva volt a turisták előtt.

Nem egyszerű eljutni Bhutánba: rengeteg formalitásnak kell megfelelni és rengeteg pénzzel kell rendelkeznünk ahhoz, hogy eljuthassunk ebbe a csodás országba. Most pedig jöjjenek a tények.

• Ha valaki elveszti a lakhelyét, akkor a királyhoz kell fordulnia, aki adományoz neki egy darab földet, ahol az élete hátralévő részében élhet.

• Bhután volt az utolsó ország, ahol megpróbálták a TV-t/internetet szabályozni, ugyanis minden ilyen technológiai kiváltság 1999-ig illegálisnak számított.

• A lakosok békességéért a kormány létrehozta 2008-ban a Nemzeti Boldogság Bizottságot, ugyanis az országban a GDP mellett a bruttó nemzeti boldogság is mérésre kerül.
• Bhutánban mindenkit ingyenesen látnak el az egészségügyben, a páciensek pedig maguk dönthetnek arról, hogy a népi vagy a modern orvosi eszközökkel lássák el őket.
• Az európai normákkal szemben itt mindig a legidősebb lány számít az örökösnek.

• Kötelező a nemzeti viselet, amibe beletartozik egy, a bal vállon hordott sál, aminek a színe alapján megtudható a másik ember rangja. A köznép fehér színűt, a nemesek pedig sárgát hordanak.
• Teljes dohánytilalom. Nem lehet dohányt termeszteni, betakarítani vagy értékesíteni az ország egész területén. A turisták csak akkor hozhatnak magukkal dohányt, ha ezt a törvények szerint megfizetik.

• Turistaként nem lehet szabadon járni-kelni az országban, mindig kell lennie egy idegenvezetőnek a közelünkben. Szintúgy csak egy repülőgép társaság szervez ide utakat.

• Minden az országban vásárolható élelmiszert a helyiek készítenek el és természetes eredetű.
• Egy bhutáni és egy külföldi nem köthet házasságot, ugyanis a király szeretné megtartani az ország egy bizonyos szintű elszigeteltségét.

• Nincsenek a fővárosban közlekedési lámpák, a táblák pedig kézzel készültek.