Városnézésünk során a várban több templomot, palotát is megnéztünk. Voltunk a Kincstárban, itt láthattuk a cseh királyok koronázási ékszereit, többek között a koronát is. Megnéztük a lenyűgöző Szent Vitus katedrálist, amely Prága legnagyobb temploma, római katolikus érseki főtemplom, Közép-Európa egyik legnagyobb és legszebb katedrálisa. Jártunk még a Hadtörténeti Múzeumban és megálltunk a harmadik várudvar másik értékes látnivalója, a Kolozsvári testvérek Sárkányölő Szent György szobránál (másolat). Végül sétáltunk egy kicsit a Moldva partján.
Szállásunkra történt visszaérkezés után begyújtottunk a kályhákba, bemelegítettünk, majd készülődtünk a szilveszter estére. Emlékszem még a ruhánkra is: én fekete kosztümöt vettem fel, Erzsi meg feketebársony, bőaljú szoknyát. Direkt erre az alkalomra varrattunk egyforma, ezüst lurex anyagból blúzokat (az enyém rövid, az övé hosszú ujjú volt).
Egy tágas, modern, kocka alakú épületben volt a szilveszteri buli. Nem igazán tudom, mi volt az épület eredeti funkciója (engem leginkább az inárcsi iskola aulájára emlékeztet, csak sokkal nagyobb), de valószínűleg valami kultúrház lehetett. A karzaton körben asztalok voltak az együtt szórakozó társaságok létszámának megfelelően kialakítva. Mi egy négyes asztalnál ültünk, a gyerekek nagyobb csoportokban. A lenti részen volt a színpad, ahol a zenekar játszott és az egész egy hatalmas táncparkett volt. Jól éreztük magunkat, a gyerekek is nagyon jól szórakoztak. Finom vacsorát kaptunk, jó volt a zene, Teri férje bennünket is megtáncoltatott. Éjfélkor pezsgőt bontottunk és emlékszem a magyar csoport (azaz a mi) kedvéért a magyar himnuszt is lejátszották. Jó érzés volt, hiszen először köszöntöttük az újévet idegen országban. Csak hajnalban mentünk haza, ahol megint be kellett gyújtani a kályhába. Ekkorra már rutinosak voltunk, egész hamar sikerült legalább annyira bemelegíteni, hogy ágyba bújhassunk.
Délelőtt 10 óra körül keltettek bennünket. Megreggeliztünk, összepakoltunk és dél felé elindultunk haza. A buszon már nem az a vidám, jókedvű csapat utazott, mint odafelé. Sokkal inkább egy fáradt, kialvatlan, szomorú társaság, hisz véget ért a három napos kellemes utunk. Nem is beszélve arról, hogy másnap mindenkinek ismét iskolába kellett menni.
Szerző: Sutusné Grébel Irén Fotók: Saját
Facebook Oldalunk
Facebook Csoportunk