Egy nagyon kedves ismerősöm Kassáról származik, aki úgy másfél évvel ezelőtt felajánlotta, mi lenne, ha egyszer meglátogatnánk őt és a családját a Felvidéken. Mivel imádunk utazni, így barátomat nem sokat kellett győzködni, hogy látogassunk el az ősz folyamán valamikor Kassára.
Egy fél napos fárasztó túra keretében először Pécsről Budapestig busszal utaztunk, utána pedig végig vonatoztunk a Budapest-Miskolc-Kassa útvonalon, a nemzetközi vonatjegyünk kb. 20 euróba került. Alig vártuk, hogy végre megérkezzünk a kassai vasútállomásra, ahol szerencsére ismerőseink már vártak minket, így aztán kocsival folytathattuk utunkat ismerőseink lakásáig, ahol pár korty Borovicska és némi ismerkedés után végképp kidőltünk és hamarosan nyugovóra tértünk.
Másnap kipihenten aztán elindultunk felfedezni a Hernád partján fekvő felvidéki várost. Az egykori történelmi Magyarország Abaúj-Torna megyei székhelye, manapság Szlovákia második legnagyobb városa egyben katolikus érseki és evangélikus püspöki székhely, így aztán rengeteg látnivalót tartogat az ide látogatók számára.
Városnéző túránk a település gerincét képező, az egykori polgárság gazdagságáról árulkodó Fő utcában, a csodaszép gótikus stílusú Szent Erzsébet-katedrálissal, azaz a kassai dómmal kezdődött. Ez Kassa egyik legrégibb műemléke, és helyén már a 13. században is az említett Árpád-házi szentnek ajánlott templom állt, ez azonban leégett, így a dómot a 14. században újjáépítették. Altemplomában található néhai vezérlő fejedelmünk, II. Rákóczi Ferenc sírja is, de itt nyugszik édesanyja, Zrínyi Ilona is. Jó érzéssel töltött el, hogy a márványszarkofágot szinte beborítják a magyar lobogó színeivel ékített koszorúk. Ha már itt voltunk, természetesen nem bírtuk ki, hogy fel ne menjünk a templomtoronyba, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a városra.
Ezután a Fő utcán tovább haladva megnéztük a szlovák alkotmánybíróság székhelyét, amely egy hatalmas palotában kapott helyet, az Érseki Palotát, a régi Városházát és a történelmi eseményeknek helyet adó Vármegyeházát, a Szentháromság-templomot (itt van a premontrei rend székháza is), a szokatlan külsejű Szent Mihály-kápolnát és végül az Orbán-tornyot, amely valaha a dóm harangtornyához tartozott és természeti vész vagy külső támadás esetén riasztotta a városi polgárokat.
Itt található még az Állami Színház szemet gyönyörködtető eklektikus stílusú épülete is. Miután igencsak elfáradtunk, jól esett beülni a Lőcsei-házban üzemelő étterembe (Reštaurácia Levočský Dom), ahová vendéglátóink hívtak meg minket. Állítólag ez az egyik legrégebben fennálló fogadó egész Európában, ennek megfelelően az árai is elég borsosak voltak, így én végül egy cappucino mellett maradtam. A túránk végén meghallgattuk az Európában először itt kialakított, zenélő szökőkút daljátékát is. Mint később megtudtam, a főutcán rendszeresen tartanak veteránautó-találkozókat is.
A csak gyalogos forgalomnak engedélyezett Fő utcát egyébként már önmagában is érdekesnek találtam, mert több mellékutca is kapualjakon és árkádokon keresztül ágazik ki a Fő utcából, s mert a számos szép épület között itt található meg még a Magyar Főkonzulátus pompás palotája is.
Facebook Oldalunk
Facebook Csoportunk