Felszálltunk egy helyi járatra, ami bevitt minket a városba, de valószínű rossz helyen szálltunk, le mivel a városközpont igen messze volt még. Sétáltunk már egy ideje, mire delet ütött az óra. Betértünk egy helyi étterembe, ahol megkértük a kis hölgyet, hogy ajánljon nekünk tipikus toszkán ételeket. Articsókás sült húst választottam a felsoroltak közül és rendeltem egy limoncellot. A hölgy felhívta a figyelmem, hogy étkezés után szokás rövid italt inni, de nem számolt azzal, hogy a magyar gyomor inkább előtte igényli azt az aperitifet, úgyhogy rövid győzködés után már hozta is azt a limoncellot. Az ebéd elfogyasztása után igyekeztünk valami látnivalót is bezsebelni. Itt kell töredelmesen bevallanom, hogy kitartás híján nem jutottunk be a belvárosba, valami erőd félét láttunk, de nem tudom, hogy mi lehetett az. Egész nap csak sétáltunk és nagyon pipa voltam, hogy semmit nem láttunk, jól bemérgedtem, így kocsiba vissza és magunk mögött hagytuk Firenzét. Máig sajnálom ezt a döntést, de legközelebb már felkészültebben vágunk neki ennek a városnak.
A kulturális látnivalók hiánya miatt borzasztó hiányérzetem volt. Így szállásunk mellett található városban, Arezzoban megálltunk egy kicsit körülnézni. A nap egyetlen jó döntése volt. Meglátogattuk az arezzoi katedrálist, mely a 13-16. században épült, és a mellette elterülő teret (Piazza Grande), ahol éppen vásár volt, valamint Santa Maria della Pieve templomot. A katedrálisban gyönyörű színes ólomüveg-ábrázolások találhatók, ahol is 2009-ben Leonardo da Vinci portréját fedezték fel az egyik ablakon. A katerdrális toszkán-gótikus stílusban épült. A Bacci-kápolnában Piero della Francesca freskója látható. A katedrális alatt egy a 12. században épült bazilika fekszik, melyre ráépült a katedrális. A bazilika megmaradt részeiben kiállítás tekinthető meg. A tér érdekes kialakítású, talán Olaszországban az egyetlen, amely ilyen mértékben lejt. Végleges kinézetét a 16. században nyerte el, így középkori stílusú az egész környék, a teret is beleértve.
Igazi csendes, ódon kisváros, várfallal körülvéve, lejtős macskaköves utcákkal. A Santa Maria della Pieve szintén egy a 12. században épült templomromra épült a 13. században. A hozzá tartozó román stílusú harangtorony építése 1330-ban fejeződött be. A hajó végén egy kis oltár
található, amely felett a főoltár helyezkedik el, mögötte pedig egy kripta helyezkedik. A kriptában számos kápolna, és Szent Donatus 14. századi arany és ezüst mellszobra található. Estére betértünk egy helyi étterembe, ahol sajnos nem volt angol nyelvű étlap és a pincér sem beszélt angolul. Nem bántunk, szeretjük a helyiek által látogatott kisebb trattoriákat. Ráböktünk mind a ketten valamire a főételek között. A mai napig nem tudom, hogy mit ettem, szerintem nyúl volt, de nem vagyok benne biztos. Annyi bizonyos, hogy valamilyen állat combja volt!
Összességében jónak mondható volt ez a nap, a saját butaságom volt az egyetlen, ami gátat szabott annak, hogy még jobb legyen. Tanultunk belőle, azóta ilyen nem fordult elő velünk. Utolsó éjszakánk következett, amit toszkánában töltöttünk, reggel a nappal keltünk és a keleti partfelé vettük az irányt, ahol is egy mini államot látogattunk meg, San Marinót!
Szerző & fotók: Hajdu-Felső Bernadett
Facebook Oldalunk
Facebook Csoportunk