Mai beszámolónk  Bledből a szlovéniai Magas hegyek világába kalauzol a híres Bohinji-tó fölé magasodó Vogel csúcsához

  Reggel a korai kelés után szállásunkhoz közel eső Lesce városába mentünk, a reggeli kávé adagunkat magunkhoz venni. A rendőrséghez tartozó parkolóba tettük le a kocsinkat és attól nem messze egy kávéautomata volt kihelyezve. Nem az itthon megszokottra kell gondolni, frissen darálta a kávét, igazán nem lehettet rá panaszunk. A kocsi mellett megkávéztunk, megreggeliztünk és útnak indultunk a szomszédos Bledbe. Aki látott már az interneten Szlovéniáról képet, biztos, hogy az első öt között szerepel Bled városa. A tó közepén egy kicsi sziget található, amelyen egy hangulatos kis templom áll. Csónakokkal viszik oda a turistákat jópénzért. Mivel nem először voltunk itt, nem időztünk sokat, de legalább a napközbeni tömeget elkerülve nem kellett tolongani, hogy egy pillantást vethessünk a szigetre.

  Az innen néhány kilométerre lévő Ukancig utaztunk, ami a Bohinji-tó partján fekszik. Innen indul egy felvonó a Vogel hegyre. Ami csak részben igaz, mert a felső állomástól még jó néhány kilométerrel arrébb, párszáz méter szint leküzdése után érhető el a hegy. Ma ennek a megmászása volt a cél.

   A felvonó alsó állomásán még a nagy út előtt, gondoltuk elvégezzük kisebb-nagyobb dolgainkat a mosdóba. Gyorsan túlestem folyó ügyeimen és a mosdókagylóhoz érve egy skorpiót láttam a kézmosóban. Elsőre azt gondoltam, hogy biztos nagyon puccosnak szeretnének tűnni, hogy ilyen dizájnos kézmosójuk van, ezért megnéztem a másikba milyen motívum található. Abban egy molylepke volt. Akkor már tudtam, hogy ez nem dizájn, hanem igazi skorpió. Engem nem érdekelt, hogy mi lesz, berohantam a férfi mosdóba és az uramnak ott jajgattam, hogy skorpió van a kézmosóban. Nem hatotta meg, közölte, hogy nem szeretné ezt a problémát megoldani, mossak itt kezet a fiúba. Én ezt nem hagytam annyiban, szóltam a kislánynak, aki a bárban dolgozott, hogy mit is találtam. Mesélte, hogy tavaly nagyon sok volt, biztos áttelelt, nyugodjak csak meg. Az izgalmak után meg is vettük a jegyünket a felvonóra, melyből a kilátás mesés, ahogy egyre magasabbra jutunk a hegyre.

  A hegyen borongós, esős idő fogadott. Esőkabátot nem vittünk, így odafent vettem magamnak egy túrázós kalapot és kértünk egy térképet a Vogelhez. Egy kisebb völgybe lesétálva indult a következő felvonó, felültünk rá. Először azt gondoltuk, hogy ennek a végállomása lesz a Vogel, hát nem az volt. Innen a térkép segítségével elindultunk a turista útvonalon, ami a sípályákon vezetett végig. A sípályák kellemetlenül meredekek voltak, szuszogós volt egynéhány kaptató. Ahogy egyre feljebb jutottunk, úgy lettünk egyre biztosabbak abban, hogy nincs azért ez olyan közel és nem adják könnyen a Vogel megmászását.